Persze, ha egy kommunista elveket vallo kormany iranyitasa, illetve a szolasszabadsagot patronalo demokrata kormany kozott kell valasztani, nem kerdeses senki szamara, hogy melyik szimpatikusabb. De terjunk vissza az eredeti kerdeshez, ami az volt, hogy szamomra mit jelent Amerika. En kb. 4 eve vagyok itt, es ezalatt az ido alatt sikerul megtapasztalnom, hogy egy joleti tarsadalomban (nagy altalanossagban), hetkoznapi szinten mit jelent a szolasszabadsag. Termeszetesen osszehasonlitva azzal, amit otthon lattam. A szolasszabadsagnak engem csak az a resze er el minden nap, ami a median keresztul kerul a fulunkbe. Nagy reszetol meg a gyomrom is felfordul. Az "ami belefer" hozzaallas a "nem kotelezo hallgatni" mentseggel egy -hangsulyozom: szerintem- a tarsadalom moralis ertekiteletere nezve karos. Mert en ugyan kikapcsolhatom, de egyutt kell elnem azokkal, akik ezt nem teszik. Es itt van a kutya elesve. Amig valami nem torvenybe utkozo, addig senki nem tartozik felelosseggel senkinek. Es ugyanigy senki nem vonhat felelossegre senkit. Generaciok nonek fel ezzel a mentalitassal. Hiszen ahhoz, hogy felerjem esszel, hogy ezt nem kellene hallgatnom, el kell ernem egy bizonyos kort, bizonyos tapasztalattal a hatam mogott. Ezenkivul az itteni szulok nagytobbsege messze nem felelosegteljesen csaladcentrikus es tul munkamanias ahhoz, hogy megtegye azt a nagy es idoigenyes erofeszitest, hogy allandoan a gyereke sarkaban legyen.

De ezek biztosan klisenek is hangoznak, hiszen csak mondja mindenki (en is) a magaet, de nem tortenik semmi. Bottom line: en a szolasszabadsag gyakorlati es hetkoznapi alkalmazasatol kezdek megcsomorleni. Ez persze nem vesz el abbol, hogy ezt a jogot tamogassam, illetve preferaljam. Dehat megoszulok azt hiszem, mire itt felnevelem a gyerekeimet...