Több hozzászólásra is reagálhatnék, de az "MP3-megszállott" reakciója tűnik a legmegfelelőbbnek.

Azon túl, hogy sok tekintetben máshogy látom a helyzetet, teljesen egyetértek xDiVeR-rel. (Ez is milyen egy cyber-név).

Elöljáróban megemlítem, hogy a CD-másolás/MP3-jelenséggel jelenleg a munkámból kifolyólag is foglalkozom. Nem lemezkiadói vagy produceri oldalról: piackutató vagyok, és a problémát a (zene~)fogyasztói szokások átalakulásának elemzése oldaláról kezelem. Az itt leírt következtetéseim jó része empirikus adatokkal támasztható alá.

1.) A kutatási adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a CD-másolás igenis ÖLI a zenét. (Erről később, előbb az MP3-mal foglalkozom.)

2.) Az MP3 esete bonyolultabb, és nem feltétlenül hátrányos a ZENÉre nézve - de itt bejön az én személyes értékítéletem, ugyanis nem minden, hanghordozón tárolt ricsajt tartok zenének.

Lássuk csak: xDiVeR, mint sok "tipikus" "house/trance/hip-hop stb. kedvelö", nagyon is racionálisan áll hozzá az általa kedvelt műfajhoz: az ilyenért NEM AD KI PÉNZT.
Én, aki hányok ettől a műanyag zajtól azt mondom, hogy ez teljesen helyénvaló. Még aki az ilyet kedveli, az sem "zeneként" fogja fel. Valamilyen - számomra nehezen megmagyarázható okból kifolyólag - ezek az emberek jól érzik magukat attól, hogy ha időről időre valami gumizaj tölti ki a légterüket, legyen az szoba vagy autó, esetleg áruház. De azt ők is nagyon jól tudják, hogy itt művészi, hangszeres, kreatív munkáról szó sincs: ez a töltelék szemét még nekik sem ér meg annyit, hogy komolyabb hanghordozón tárolják.

Vagyis: a lemeziparnak azt a szegmensét, ahol a műanyag zajokat értékesítik, az MP3 valóban át fogja alakítani. És ez még örvendetes fejlemény is, hiszen ami mögött nincs zenészi teljesítmény, ami "szellemi alkotásként" szinte értékelhetetlen, azért ne is járjon jogdíj - vagy legalábbis ne annyi járjon, mint az érdemi zenészi-kreatív munkáért.
Évről évre kevesebb műanyag zajt lehet majd eladni CD-n (vagy kazettán), mert aki ezt bírja, annak tökéletesen megfelel az MP3.

Az xDiVeR nickű hozzásszóló egy másik lényeges - bár nem általános érvényű - dolgot is kimond:

"Azonkívül lehet, hogy én nem vagyok whitefülü, de nekem egy jól kódolt 128kbps MP3 és a CD közt nincs különbség."

Hát igen, igen. Aki a műanyag zajt hallgatja, annak tökéletesen megfelel ez a minőség is. Aki azonban valódi zenét hallgat, annak nem mindegy, hogy MP3-akat gyűjt, vagy CD-t. (A még mindig létező bakelitről nem is beszélve...)

Végeredményben tehát az MP3 a CD-piacról fokozatosan ki fogja szorítani a műanyag zajt, de a zenére nem lesz veszélyes. Azzal a megszorítással persze, hogy az előadók és az alkotók szabadon dönthessenek arról, letölthető lesz-e a munkájuk ingyen vagy nem.
A magam részéről teljesen helyénvalónak tartottam a Napster és a mini napsterek elleni fellépést. A szerzői jogot és a szellemi tulajdont komolyan kell venni.

Vissza az 1.) témára, a CD-másolásra.

Ugyebár csak az a CD- (vagy kazetta-) másolat jogszerű, amit a legális hanghordozó tulajdonosa saját használatra készít.

A CD-írók terjedése és zenemásolásra történő használata az utóbbi években kimutathatóan ártott a hanglemeziparnak és jelentősen csökkentette a befolyt szerzői jogok összegét. A "kisipari" módszerekkel történő, "piacra" dolgozó buherálás mellett a "lakossági" CD-másolgatás is mind többet árt.
Ez ellen teljesen normális a hatósági fellépés. Ráadásul nem a legnagyobb sztároknak okozza ez a (relatíve) legnagyobb kárt, hanem a kisebb körben ismert előadóknak.
Az persze vitathatatlan, hogy Magyarországon aránytalanul drágák a hanghordozók, különösen a CD-k, még a nyugat-európai árszinthez mérve is. Ez azonban nem jogosít fel senkit a szerzői jogok semmibevételére. A zene jövőjéről van szó, és ha ennyyire terjed az illegális másolás, akkor egyre nehezebben születnek színvonalas produkciók.

Természetesen ha elviselhetőbb CD-árak volnának, az másolások is visszaszorulnának. De manapság már ott tartunk, hogy ömlesztve vásárolhatók (500-600 forintokért) a CD-k a Rossmann-féle üzletektől a hipermarketekig. Ezek egytől egyig illegális CD-k, és csak csodálkozni tudok, hogy miért nincsenek hatósági razziák a lefoglalásukra.

A CD-másolásnál is érvényes azonban, hogy minél inkább "tömegcikk"-jellegű egy zene, annál inkább csökkentheti a legális hanghordozó-forgalmat a továbbmásolás. A popzene elsősorban konkrét slágerekre épül, míg a színvonalasabb produkciók egységes albumokat jelentenek. Minél minőségibb zenéről van szó, annál nagyobb az eredeti példány értéke. A színvonalasabb zenék kedvelői pedig inkább hajlandók megvenni az eredeti kiadást, és kevésbé érik be másolatokkal.

Egy szó mint 100: az MP3 az igazi zenének alig árt, az ingyenes letölthetőséget pedig csak azokra az alkotásokra kell korláozni, ahol a szerző beleegyezett. A CD-másolás pedig üldözendő.
Kész, pont.