Az egy dolog, hogy szól valami valamiről. Az meg egy másik dolog, hogy mi kell hozzá a filmnézőnek, hogy felfogja... Pl. lehet, hogy adsz a kölyöknek egy nagy pofont őmeg lehet, hogy élete végéig azon agyal, hogy most ezt mér kapta. Ez nem jó dolog szerintem. De ha úgy adod, hogy az azonnal megváltoztatja a világról alkotott képét, akkor már jót cselekedtél...

Ilyen egy jó műalkotás (szerintem). Vagyis van hatása.

Még egy példa, hamár tudományt szóbahoztad. Matematikából manapság már olyan bizonyitások vannak, hogy többezer oldal, és három évig olvassák, amikor végre találnak benne egy hibát, és akkor kezdik előröl, mert lehet, hogy mégis elnéztek valamit. Vagyis agyalós egy megoldás, de valójában semmi értelme nem volt leirni azt az ezer oldalt, mert azon túl, hogy pár matematius jól elszórakozik rajta, semmi értelme nincs.

Ugyanez egy műalkotásról is. Kizökkenthet úgy is, hogy csak hagyod hogy hasson, teljesen belevarázsolódsz egy másik világba, a film világába és tulajdonképpen nem is vagy képes rá, hogy kivülről nézzed és gondolkodjál rajta a szó hétköznapi értelmében.

Persze az igaz, hogyha valaki művelt, akkor egy bizonyos filmben sokkal könnyebben tud belemerülni, mert öntudatlanul érti az utalásokat. De ugyanez az ember már lehet, hogy egy másik kultúrkörnek a filmjeit nem fogja érteni...

Najo elég már.