Egyébként most itt a példákról (serial), meg gondolkodásról, szájbarágásról (Rhad) eszembe jutott, hogy megint nagy a tévedésetek. Ugyanis egy igazi műalkotáson nem kell gondolkodni, hanem csak úgy közvetlenül hat rád. Még egy gyerekre is.

Persze lehet, hogy az a művészfilm, amikor mindenféle rejtett utalásokat lehet találgatni, és kurva műveltnek kell lenni, de az szerintem nem művészet, hanem műveltségi vetélkedő. Egy játék sznoboknak.

Mondjuk a Greenaway filmjeit szeretem én is (Prospero, Maconi), tehát félig én is sznob vagyok, mert azokra már oda kell figyelni...