Én nagyjából egyet értek azzal a definicióval amit Ghost Dog leírt. Azok a filmek halmaza, amelyek kisebb, szűkebb rétegek számára íródtak. És csak egy bizonyos réteg az aki képes értékelni, vagy egyáltalán felfogni. Kicsit olyan "öncélú" filmek és valóban nem a profitszerzés az ami motíválja az alkotót.

Én sem tartom a Fargó-t annak. De igazándiból Tarantino-t sem. Meg mondom miért. Mert pl. ha én most abban hiszek, amit Ghostdog megfogalmazott akkor a Tarantino filmek máris nem tartozhatnak ide.(Elég felkapottak és nagy kultuszuk lett, és nem kevésbé kasszasikerek, nem is játszották kis művészmozikba!) egyszóval a nagy "kasszasikerek" semmi esetre se lehetnek művészfilmek. Hiába volt Besson-nak egy-két ilyen művész jellegű filmje, az 5. elem bármily elvont is semmiképp nem tekinthető annak.
Ugyanakkor ebben a kategóriában már az Elveszett Gyerekek városa annak számít.

Én ilyeneket neveznék művészfilmnek, mint pl. Bádogdob, Félelem nélkül, Maconi gyermek, Szakács a tolvaj..., Prospero könyve, stb. Bunuel már inkább ebbe a kategóriába tartozik. ugyaúgy ahogy Greenway is.
Vagy ott van az én nagy kedvencem, azt hiszem Tom Shoppard rendezésében a Rosencrantz és Guilderstein, ami szintén ide sorolható.