Szegény topik, itt árválkodik... Na akkor nézzük, mit is tegyek ide... Valami verset? Fényképet jó lenne, de nem tudok... Na jó...

Realista

Pénteken 17 óra 05 perckor tette oda a mosást. Tarka műszálas ruha, 40°C, 4A program. Kb. negyvenöt perc.
A gép forog, az asszony nem pihen. Elpakol, elmosogat,főz, vagy felvarrja a leszakadt gombot. Varietas delectat.
A gép forog, a mosópor (a legolcsóbb) talán a textilszálak közé hatol, s kimossa a hétköznapok szürkeségét, az izzadtságszagot, a ránk rakódott sérelmek és megalázó áremelések durva bűzét. Talán megtisztít a züllött világ langy mocsarának áporodott levegőjétől.
A gép forog, az asszony kenyeret szel, poharat és szalvétát készít, vacsorát tesz a terített asztalra. Vacsorára összeül a család. Gyűrött arcok, fáradt végtagok. Az asztalon az "Ez van, ezt kell szeretni!" Szájszegletekben mégis-mosoly. A köszönömök után mosogatás.
A gép megállt, az asszony tereget. " Jó teregetés- fél vasalás!"- tanítják az édesanyák.
Tv, számítógép és/vagy magnó hangja tölti be a lakást.
Az asszony tesz-vesz. A tévét majd szétlövik az akciófilmek, máshonnan diszkózene/ technó dübörög. Számítógépes műhangok amott.
A gépek dolgoznak, a villanyszámla nő. Bekattan a hűtő is, duruzsolása után szinte harapható a csend.
Álmosító dolgozatjavítás: az asszony nemcsak anya, tanár is. Közben kóbor gondolatok csapongnak a szépségről, a hiányokról, az alkonyról, a tengerpart gyűrődő homokjáról, a csillagokról, a lepkékről...
A gépek elszenderednek, csak a hűtő döngicsél. A dolgozatok lassan fogynak. Közben egy-két verssor is papírra kerül. Már csak a hiányok vannak jelen. Még péntek van, de már szombatodik.
Kivirágzanak az álmok, s csendben, titokban megszületik a holnap.