A napraforgót kizárólag a nap forgatja. Ha minden más változatlansága mellett lenne tudata, akkor is a nap forgatná. Az a fontos, hogy a tudat forgasson, nem a forgás ténye.

Az életbenmaradás célja:

Nem az életbenmaradás céljával foglalkozom, hanem az élőlények céljával. Nem tudom, hogy az életbenmaradásnak van-e célja, ha van, megismerhető-e, de nem is érdekel. Axiómának veszem, hogy az élőlények célja az életbenmaradás. Axiómát nem lehet bizonyítani, de plauzibilissé tenni igen: tudattal nyilván nem rendelkező lényeken is látszik az életbenmaradásra való törekvés.

Ettől függetlenül: az univerzum összehúzódása nem érv amellett, hogy az élet végső soron céltalan, mivel célját, az életbenmaradást végső soron nem érheti el, hiszen egy ponton el kell pusztulnia.

Két ellenvetésem van:

1. Az univerzum összehúzódása fizikai kijelentés. Mint ilyen vagy igaz, vagy nem, tehát falszifikálható. Ilyen értelemben nem abszolút igazság, ezért az élet célját sem képes abszolút módon megkérdőjelezni.

2. Az objektív valósággal kapcsolatos ellenvetés, amit már hangoztattam a "Hülye vagyok" topicban. Ha igaz, hogy a tudat képes a valóságot befolyásolni (és abban egyetérteni látszunk, hogy ez szükséges, hogy valódi tudatról beszélhessünk), akkor egy olyan valóságban, amiben tudat működik, a dolgok a tudattól függően (is) történnek. Tehát elképzelhető, hogy a tudat rájön, hogy a világegyetem összehúzódása megakadályozható, és tudatosan úgy befolyásolja a valóságot, hogy ezt megakadályozza. Tehát ami objektív törvénynek tűnik egy tudatra nem ébredt univerzumban, az egy tudatra éberedt unviverzumban nem objektíve szükségszerű.