deValera,

Közismert, hogy a merénylet ürügy volt a hadüzenetre. A szerbek az ultimátum legtöbb pontját elfogadták és a legkényesebbről is hajlandóak volta k tárgyalni, mert nem akartak háborút.
Szerinted hány világháborút vívott volna az emberiség, ha minden megölt uralkodóért vagy politikusért hadüzenet járt volna?

De mit tehettünk volna? Mi a túróért nem léptünk ki az Osztrák-Magyar Monarchiából, miután félévszádon át élveztük minden gazdasági és kulturáli jótéteményét?

Azért nem léptünk ki, mert aki ilyen gondolatkísérletet megeresztett egy falusi kocsmában, öt percen belül bilincsben találta magát. A gazdasági és kulturális jólétet megelőzte a szabadságharc vérbe fojtása. Az 1849-es vereségnek másodszor 1918-ban ittuk meg a levét. Akik ma annyira el vannak ájulva a Monarchiától, elfelejtik ezt az összefüggést.

Egyáltalán mi a túró szükség van európai szövetségi rendszerekre, amikor a miniszterelnökök együtt is vacsorázhattak volna - kölcsönös hadüzenet helyett?

Nem is volt ezekre semmi szükség. Arra meg a legkevésbé, hogy Ausztria-Magyarország legyen a háború kirobbantója, akin emiatt duplán verték el a port. Ha jól emlékszem, nem az Antant erőltette a világ újrafelosztását, nekik mindegy volt, merre indulnak a tengeren, mindenképp saját kikötőbe érkeztek. De persze mi azért támadtunk, mert ha nem tesszük, ők támadtak volna meg, a rohadékok! Okos, preventív lépés volt.