deValera,

Károlyiról nekem nem olyan rossz a véleményem, mint a tiéd. Következetesen háborúellenes volt és 1918 novemberében csődtömeget vett át, ellenséges országkezdeményekkel körülvéve, igazi hatalom és erőforrások nélkül. Nem vitatkozom az értékeléséről, mert kevés ismeretem van az akkori konkrét körülményekről és választási lehetőségekről. Biztosan lehetett volna keményebb, próbálkozhatott volna a szétbomlott hadsereg egybentartásával, a leszerelési kötelezettség kijátszásával, a katonaszökevények, a fegyelmezetlenkedők kivégzésével. Talán jobb lett volna a végkifejlet, talán rosszabb. De senki nem tud kibújni a bőréből, ha ilyen héja és nem galamb, valószínűleg nem is őt választják meg a Magyar Nemzeti Tanács elnökének. A harcias politikusoknak volt négy évük a bizonyításra. Lehet, hogy lemondás helyett neki kellett volna március 21-én szembeszállni az ultimátummal.

Az igazi kérdés az, hogy mi a túrónak kellett nekünk megtámadni Szerbiát? Kinek hiányzott a világháború sokmillió halottja, nyomorékja? Nem jobb lett volna még néhány évtizedig békésen építgetnünk a kapitalizmust Szent István koronája alatt? Erről is érdemes beszélni, nemcsak arról, ki tudta volna jobban megmenteni a veszett fejsze nyelét 1918 végén.