'92-ben a Népstadionos Guns N' Roses koncertre ülőjegyem volt a lehető legszélső páholyba. Terv szerint a többiek közül, akiknek a küzdőtérre szólt a jegye valaki kijött és átadott egy állójegyet, hogy azzal próbálkozzak a kapunál csak pisilni jöttem ki és most visszamennék :) Ez nem jött össze. Visszamentem hát a tribünre.
Pár percig kicsit tanácstalanul ücsörögtem és azon filoztam, hogy másszak át a kerítésen. Ekkor látom egy fazon épp azon próbálkozik hogy átjusson a kerítésen, de amint felért a yardok már ott voltak és cibálták le. Több se kellett máris vitték kifelé. Viszont ahogy megindultak a rendőrök felfelé a tribünön invázió alakult ki és egy pillanat alatt máris egy halom ember kapaszkodott fel, hogy átjusson. Egyből felcsillant a szemem, hogy itt a pillanat, most vagy soha indulnom kell. A szívás az volt, hogy a kerítés kb. három méter magas függőleges rudakból állt, amiknek a tetején ráadásul tüske volt, így növésben levő testemmel beletelt némi küzdködésbe, hogy felérjek. Kicsit nehezteltem is a mellettem ácsorgó emberre, mert eszébe nem jutott volna segíteni, csak nézte szenvedéseimet. Végül kisvártatva felértem a csúcsra, onnan viszont nem mertem leugrani. Pár pillanatig rezgett a léc alattam, de sehogy sem jött meg a bizodalmam, hogy levessem magam. Határozatlanságomnak az vetett véget, hogy mozgolódást hallotam magam mögött és mikor hátranéztem láttam, hogy rohannak le a rendőrök. Na mondom nincs mese ugranom kell, vagy cseszhetem az egészet. Elrugaszkodtam hát és egy gyanús hang kiséretében sikeresen földet értem. A hang egy írtó nagy reccsenés volt, miután felálltam és visszanéztem a derekamra kötött puloveremet láttam, amint az egyik vége a három méter magas kerítés tüskéjében, a másik vége pedig a derekamon van. Nagy égés volt, a fél szektor rajtam röhögött. De bejutottam a küzdőtérre :)

(ezt átcopyztam, mert egy másik topicba írtam)