Nagyon tetszik, ami itt folyik.

Hadd írjam le a saját értelmezésemet a dologról a témanyitónál valamivel kevésbé nyafogós stílusban is: A "milyen", a "hogyan" és a "van" szavak a mindenkori (most objektivizálok) én által használt valóság egyes elemeinek csakis e valóság-rendszeren belül értelmezett tulajdonságai/attributumai/toldalékai. Ezért nem tartom értelmezhető kérdésnek azt, hogy "létezik -e a valóság", illetve hogy "hogyan" létezik. Ha csillapítani akarom azt a bizonytalanságot, melyből adódó kínzó tériszonyom enyhítésének céljából teszem fel ezen kérdéseket, csak egy a valóság léte és annak értelmezése előtti énélményem megélésére támaszkodhatok. Ebben a közegben pedig van, amit megélek, van pedig, amit nem. Ez tesz különbséget a "dolgok" között (problémáim is vannak itt a szavakkal, hiszen azt, amit nem élek meg, ebben a valóság-előttiségben nem is igazán nevezhetem "dolog"-nak). Innen, egészen a gyökerektől tekintve pedig azt mondhatom, hogy a valóság "jelen van", vagyis megélek valamit, amit később valóságnak fogok nevezni. Mivel ezen megélés természetére később, a valóságon keresztüli "transzcendens" önreflexió során az "eszköz" szó illik leginkább, ezért mondom én azt, hogy a valóság az Én eszköze benyomásainak értelmezésére, és ezen benyomások befolyásolására.

Bocs, hogy most egy kicsit a spiritualitás szintjére emelem a dolgot, de én mindezen kérdések vizsgálatát valójában azért tartom fontosnak, mert a tisztánlátásnál sokkal húsbavágóbb: lelki és társadalmi vetületei is vannak. Nem szeretném ezt a témát erre terelni, van erre egy topicom a félelemről.
Mindazonáltal meggyőződésem, hogy ehhez a kérdéshez való hozzáállásbani különbözőség a görcsösség erejének kérdése. A görcsösség pedig a bizonytalanságból adódó félelem következménye. Van, aki a létet őszintébben befogadja, elfogadja, kevésbé kapaszkodik, és teljesebb önmagával fekszik annak áramlataiba; van pedig, aki meg van ijedve, és elszántan próbálja rögzíteni világát - vagyis rögzíteni önmagát. Ilyen rögzítési modszer például az, mikor az ember másoktól elvárja, vagy azokra ráerőltetni próbálja saját világképét/létmegélését, valamint az ebben a viselkedésben segítségül és önigazolásul szolgáló "objektív tény" és hasonló, csakis az erőszak eszközeként, vagy betegesen abszurd viccelődésként értelmezhető fogalmak is.