Kedves Thoughts,


"Nincs olyan eljárás amellyel bizonyíthatnád, hogy a modell ugyanúgy viselkedik mint a valóság."
Ezt most nem értem.

Mert nincsen. A logika külön világ, (mint egzakt tudomány) a saját szabályai szerint, nem léphet ki a a saját világából. Ő maga definiálja a saját szabályait, hatáskörét.
Ha kapcsolatba hozod a "valóság" valamilyen részével, akkor ez a te döntésed. Ha a tapasztalat téged igazol, akkor hasznos eszközhöt jutsz, de ehhez a logikának már semmi köze.

Ha arra a bizonyos monitorra gondolsz, (amit a példánkban lelöksz), könnyen el lehet képzelni olyan erőteret, ahol nem esik le, hanem éppen felemelkedik. Ami nem logikus persze annak, aki csak a földi gravitációs erőtérben szerzett tapasztalatokat

Azért ez elég zavarosnak tűnik.
Szerintem csak a véletlenről lehet szó, de boldogan meghallgatnék egy összetettebb okfejtést...

Én sem értem, és magyarázni sem tudom. Ilyen jellegű tapasztalatom nekem is volt, neki is . Ő így próbálta magyarázni, én sehogy.

"Rabló egy van, tükörkép meg akárhány. Egyformák, jók, rosszak. De mindannyian a valóság részei. Együtt léteznek."
Igaz!
De hamár, tegyük hozzá, hogy az egyik az objektívben is míg a másik csak a szubjektívben. (Ami persze eleme az objektívnek.)

Ez azért érdekes, mert a "rabló" úgyis megjelenhet a szubjektív tükörképekben, hogy az objektívben ő maga nem is létezik.
Ha most nem "rablóval" játszuk ugyanezt, hanem a "mindent tudó nagy vezérrel", akkor konkrát társadalmi problémába ütközünk.

Én a józan eszemre hallgatok, mikor azt mondom, Te nem az én illúzióm vagy! Ez lehet logikailag helytelen, de a józan eszem azt diktálja, hogy ha ezt túl sokat mondogatnám vinnének a diliházba...

A jóslatod valószínű igaz. De ez nem az állításod tartalmához, hanem a formájához kapcsolódik.
Hasonlóképpen diliházba kerülnél, ha a naplementét siratnás minden este. Pedig tényleg lemegy a nap...

Üdv,Drift