Branagh jó ember: jó színész, jó rendező - általában. ÁLtalában elfogultan szeretem, de.

Számomra a leginkább meggyőző az V. Henrik volt, amiben olyan erők dolgoztak, hogy csak na. Sajnos már ott érződött egy pillanatra, ami aztán a Sok hűhó-ban is: borzasztóan oda nem illő zenéket bír odamázolni, mittoménmilyen Vangelis-utánérzéseket, mint egy rossz Zeffirelliben, pedig maguk a filmek kilométerekkel jobbak az olasz nyálmesternél. A Shakespeare-vonalból viszont nagyon szerettem a sokak által kritizált Lóvátett-et, ami egy kedves, bátor és szeretnivaló film lett. Felejtsük viszont el a Hamletet egy-két figyelemreméltó motívuma ellenére. Az egy tévedés - pl. filmezni a színészek darabját külön (John Gielgud-dal aka Priamosz) nem volt jó ötlet IMHO. Splash.

Rendezőként nagyon tetszett az In the blake midwinter (nálunk Hamlet vagy amit akartok címmel ment), ami mestermunka. A másoknál elkövetett színészkedései közül a Frankenstein szerintem feledhető (miként az egész képeskönyvnek sikeredett film is), jó, de nem 100%-ig az igazi Altman-tól Sandyman sem (Ha eljő a zsákos ember - Branagh amerikai déli kiejtéssel, hmm), bár azt a filmet túlkritizálták, lévén amit egy Grishamből ki lehet hozni, azt kihozták. Nagyon szerettem viszont Woody Allen alteregójaként a Celebrity-ben, éppolyan balfaszként tud tévelyegni.