Épp most megy az RTLen valami atomprimitív műsor, a címe mónika (sic! biztos nemecsek :) ). Ilyen beszélgetős izé, egy műsvez meg egy-két droidcsaj ül ott, és akkor hű de jó melled van, ez igazi, igen, meg vagy vele elégedve, hááát, igen... stb. Katasztrófa.

Nekem általában az a problémám a kommerszszel, legyen az tévéműsor, zene, vagy éppen Story magazin, hogy olyan információk vannak benne, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Mit lehet kezdeni egy olyan információval, hogy meg vagyok elégedve a mellemmel, vagy éppen hogy Bruce Willisnek mexületett a nyócadik gyereke, vagy ilyesmi ? Érted, bemegy az input a fejembe, és nem tudja, hogy mit csináljon ottan. Eltárolni nem érdemes, elemezni nem érdemes, stb. Ha per def nézem információelméletileg nem is információ (nem szüntet meg bizonytalanságot stb. ) akkor mire jó ?... Tényleg van olyan ember, akit ez szórakoztat ? Mert teszem azt a Dáridóról elhiszem, hogy sok embert szórakoztat. De egy teljesen feldolgozhatatlan információközlés tényleg szórakoztat valakit ?...