Huhh. Ez a "Róóóózsalevél..." olyan régi hagyomány a BIK-ban, hogy én sem emléxem az eredetére. Amikor 1980-ban, 15 évesen a KISZ Központi Kórushoz kerültem, ez már akkor is valami misztikus ködbe vesző, archaikus folklórnak számított. Eleinte mindenki idegenkedve fogadja, de aztán a kórusérettség egyik jeleként minden indulásnál, érkezésnél és határátkelésnél büszkén vonyítja előbb-utóbb.
A szokás lényegén az időközben spiritualizálódott EU-s belső határok sem változtattak: tehát ha nincsenek is már határállomások mondjuk Ausztria és Németország közt, Róóóózsalevél azért van.
Másrészt ahhoz, hogy ez a gyakorlatlan fül számára oly váratlanul hangozhassék fel a busz legkülönbözőbb pontjain (látszólag beintés és hangadás nélkül!!!) a megfelelő pillanatban, ennek van egy kulisszatitka. (úgyhogy ezt itt nem írom le...)

PS. Lécci te is küldj nekem magadról valami képi ábrázolást, mert időközben rájöttem, hogy valsz. keverlek O. Rékával (mert ő is mindig ott volt a hátsó helyiségben) :o))