Ó, kedves Sylvia ne aludj!

Tükör (2. vszak)

"Most tó vagyok. Egy nő hajol fölém.
Mélyemen keresi, ki is valóban.
Majd a hazug holdhoz-gyertyákhoz fordul.
Látom, és híven tükrözöm a hátát.
Könnyekkel jutalmaz, gesztikulálva.
Fontos vagyok neki. Elmegy és megjön.
Reggel az arca váltja fel az éjt.
Belém fojtott egy fiatal lányt, s egy öregasszony
Száll föl felé belőlem, mint egy szörnyű hal."