Jó, akkor elkezdem és ígérem nem viszem túlzásba:
Az első 3 hónap szörnyű volt, legalább is számomra. Állandó, non-stop émelygés (hányás nélkül). Ennek ellenére már ekkor teljesen megváltoztak az étkezési szokásaim, ami azóta is tart. Sokkal többször eszek, de ezek az adagok viszont jóval kisebbek, mint régen. Sokszor eszek keveset! Mindenfélét eszek, de azért próbálok odafigyelni, hogy többnyire egészséges ételekből álljon a menű.
Még nem volt olyan igazi kívános korszakom, de ez biztos nem jelenti azt, hogy nem is lesz.
Most kezdtem a 17. hetemet, már látszik a hasamon, hogy van valami, de inkább kövérkésnek nézek ki, mint kismamának.
Annak idején el sem tudtam képzelni, hogy hogy fogom megélni a súlygyarapodást, biztos voltam abban, hogy majd a rosszullét fog környékezni, hogy már megint többet nyomok. De érdekes módon nem így van (bár még nem is híztam sokat, azért erre büszke vagyok összesen 1,5 kiló jött fel eddig), sőt olyan jól eseik megsimogatni a pocakomat, boldogsággal tölt el.
És állítólag nagyon megváltoztam (megváltoztatott a baba), azt mondják, hogy megszelídültem és árad belőlem a nyugalom.
Kérdezz Lappa, bármire válaszolok!

Kedves Kockasfulunyul!
Én kíváncsi vagyok a Te másállapotodra, hogy éled meg, hány hetes vagy, mikorra várod, mindenre!

Üdv.:
Beny