Az egész abortusz problémát egész más alapról kell vizsgálni.
Gondolkodj el azon, mi a testi kapcsolat. Ha csak a magam örömszerzése, akkor az egy rakás önzés, kizsákmányolása a másiknak.
Szerintem – és azt gondolom, sokunk szerint – a testi kapcsolat a legteljesebb önátadás kifejezése, odaajándékozom magamat a másiknak. Ebből következik egyrészt, hogy akkor tehetem meg, amikor más véglegesen elköteleztem magamat a másik mellett – házasságkötés – másrészt ez a házasságkötés nem felbontható, mert az ajándékot nem kérem vissza.

Ha ebből indulok ki, akkor nincs nem kívánt terhesség, mert a gyermek a két ember szeretetének, önmaga odaajándékozásának gyümölcse. És éppen ezért minden gyermek kívánt gyermek, minden testi kapcsolat nyitott a gyermek foganására. És ugyanebből következik, hogy nem pusztán az édesanya magánügye, mi történik azzal a gyermekkel, hanem a két házastárs közös ügye.

Az abortusz lehetősége azt jelenti, hogy bárkivel bármikor lefekhetek, legfeljebb kikapartatom. Ez pedig a teljes önzés állapota, amikor a másik ember – a társ – már nem fontos, csak nekem legyen jó.

Mai ismereteink szerint egyetlen olyan pont van a születendő gyermek életében, amikor egyértelmű határhoz köthető emberré levése. Ez pedig a fogantatás pillanata. Ugyanis minden más időpont relatív.

Nehogy már kényelmi szempontok döntsék el, mi a jó és mi a rossz.