Hát nem tudom, nekem ami _igazán_ bejött, az a Mrs.Todd legrövidebb útja. Régen már olvastam ezt a novellát, aztán sokáig nemvolt meg, de mindig ott motoszkált az agyamban, soxor meséltem is róla imserősöknek. Talán leginkább azért, mert én is szeretek vezetni, egy-két éve még hetente többször is elmentem éjszaka egyedül mindenféle sötét elhagyatott erdei utakra kocsival, mindig eszembe jutott ez a novella. Volt hogy megálltam, lekapcsoltam minden világítást, kiszáltam, elmentem a kocsitól vagy ötven méterre, és élveztem hogy mennyire félek :))
Szóval engem ez a novella fogott meg legjobban, talán hasonló okból mint a Világnagy strand: SK ráébresztett hogy mennyire vékony az a határ, ami a mindennapos megszokott dolgot elválasztja a lehetetlentől... Ebben az esetben ez pontosan 1 milliméter, az az egy mm, ami a toronyiránti távolság, és a toronyiránti távolság MÍNUSZ 1mm között van...

Üdv, Luxi