A kikötő teljesen kihalt volt, ráadásul az automatában sem volt kóla. Három birodalmi dínárt is beleszórtam, minden eredmény nélkül. Alaposan feldühített az eset, mondhatom, világ életemben dühített, ha nem volt megfelelő a kóla-automaták utánpótlása. Egy alkalommal, még a régi szép időkben, amikor családunk hatalmas volt, s lányok tucatjai versengtek kegyeimért, amikor ezernyi szolga leste anyám minden parancsát, és egy egész bolygó rettegte apám haragját, amikor..
- Nagyúr, szólt a postás, lépjen tovább! Tudjuk, hogy a családja egykoron hatalmas volt, ezt már többször is említette.
- Hát jó, mondta egy kicsit duzzogva a nagyúr. Tehát, még akkor, amikor a családom hatalmas volt, egyszer megparancsoltam a szolgáinknak, hogy minden kóla-automata legyen feltöltve 25 kilométeres körzetemben, bármerre is járjak. Hej, azok voltak a szép idők..
- Nagyúr!
- De azok az idők elmúltak, mi pedig ott álltunk a teljesen kihalt űrkikötő hatalmas csarnokában, három teljes dínárral szegényebben. Teljesen elkeseredtem, néhány csepp könny is legördülhetett az arcomon. Apám, amint ezt meglátta, hatalmas haragra gerjedt, és teljes erejéből belerúgott az automatába. Óriási csörrenés hallatszott, majd fatörzsnyi vastagságú sugárban ezernyi és milliónyi birodalmi dínár zúdult ki a gépből, egyenesen a padlóra. Ekkor jöttünk csak rá, hogy hova is vitt bennünket a kereskedelmi hajó, hogy pontosan mi is ez a hatalmas kihalt csarnok.