Megint nyetközelbe bírtam jutni... A következő talán nem passzol teljesen az előző beszélgetéshez, de talán belefér a topicba. Kell tudni hagyni a másikat, mégis fogni (hogy ne csattanjon, ha zuhanni kezd), kell tudni apróságokkal megörvendeztetni, még olyan áron is, hogy a saját dolgait húzza keresztbe vele az ember. Kicsinek tűnő dolgokat - talán picit félve - de merni adni, mert meglepőeket tud produkálni. Van itt a Xigeten Reiki-sátor, egyik nap este, már kb. "műszak végén" befeküdtem egy kisebb mértékű kezelésre. Jólesett, és még egy kicsit beszélgettem a lánnyal, aki csinálta. Aztán teljes fél percig gyűjtögettem a bátorságot, és kicsit félve megkérdeztem, hogy megköszönhetem-e egy öleléssel. Kicsit bizonytalanul azt mondta, hogy igen, és amikor megöleltem, hirtelen akkorát szorított rajtam, hogy rendesen meglepődtem, és mondta, hogy ez hihetetlenűl jólesett neki, mert még senkitől nem kapott ilyet az addigi 3 napban. Ezt tudja művelni.