-Tejjel vagy cukorral?-halloták a hátuk mögül. A gonosz délnyugati nagyúr volt az, fehér kötényben, meg egy lezserül a vállára vetett törlőruhával. Bal kezében könnyedén egyensúlyozott egy csészékkel teli tálcát. Obi van leemelte az egyiket, és lassan kortyolgatni kezdte a nemes fekete nedűt. Miközben fogyasztanak, elmesélem az életem történetét-szólt váratlanul a nagyúr. Válaszra sem várva folytatta. Az Exabul 8-on születtem, sok-sok földi évvel ezelőtt. Ez egy jelentéktelen provincia volt akkoriban az Altair birodalom határvidékén. Apám volt a helytartó tanácsadója, így elég jó körülmények közt éltünk. Egészen addig, amíg a helytartó az egyik éjszaka tisztázatlan körülmények között elhunyt. Az elsőszámú gyanusított az apám lett, akinek így sűrgősen menekülnie kellett. Egy kereskedőhajón bújtunk el, amelyik a birodalmon kívüli népekkel folytatott különféle homályos ügyleteket. Az első megállónál elhagytuk a hajót. Ott álltunk egy teljesen idegen világ egyik városának űrkikötőjében, teljesen reményvesztetten és kiszolgáltatottan.