Még egy pár szót vesztegetnék Boszniára.
Mielőtt elindultunk, arra számítottunk, hogy sűrűn látunk majd aknamezőket. Hát ebben csalódnunk kellett, mert ahol megművelhető terület volt, azt mind megművelték, máshol meg általában nemigen lehetett aknára számítani. A hegyekben többnyire vékony volt a talaj, ha volt egyáltalán. Mindössze egy helyen, valami legelő szélén láttunk egy halálfejes táblát.
A pénzük meg elég sajátos. Konvertibilis márkának hívják, értéke definíciószerűen megegyezik a német márkáéval, ennek megfelelően német márkával is lehet fizetni. Mindössze a prnjavori postán ingatták kissé a fejüket, de aztán némi tanakodás után elfogadták, miután látták, hogy igen elszántak vagyunk, és mindenképpen haza akarjuk küldeni a képeslapokat. :-) Lehet, hogy hivatalos helyen nem fogadhatják el. Mindenesetre érdemes feltankolni kis címletekből, mert úgy tűnik, hogy nem nagyon bíznak a saját pénzükben. Ugyanis ha vissza kell adni, kizárólag konvertibilis márkát adnak vissza. Kíváncsi vagyok, hogy a feketepiacon hány konvertibilis márkát adnak egy németért. A határ közelében a kunát is elfogadják, a Bosanski Brodi benzinkútnál pl. márkában és kunában is számolta a számláló a fizetendő összeget.
Rendőrök akadnak útközben, de elég kevesen. Minket egyszer sem állítottak meg. Annál több SFOR és ENSZ kocsival találkoztunk.
A határokon nem volt különösebb vámvizsgálat. Odafelé minden vámos csak annyit kérdezett, hogy a tengerpartra megyünk-e, és úgy látszik, eltaláltuk a helyes választ, mert tovább nem foglalkoztak velünk. Hazafelé Strmicánál a boszniai vámos végezte a legkomolyabb vizsgálatot: felnyittatta a csomagtartót és a motorháztetőt, majd kb. 3-3 másodperces szemrevételezéses vizsgálatot követően arra a következtetésre jutott, hogy nem vagyunk csempészek. Ebben igaza is volt, mindössze Barcsnál követtünk el kihágást: becsempésztünk az országba vagy 10 üveg boszniai sört.