Meglepetéssel nyugtázom, hogy nem is lettem annyira megkövezve, mint amennyire számítottam. Nagyjából onnan jött a támadás, ahonnan vártam, és olyan szinten, ahonnan vártam.

Külön köszönet Hussain beleszólásáért, szeretnélek megkérni, hogy látogass be néha, mindíg jól jön ha valaki helyre teszi a mi kis történelmi hibácskáinkat. (Robotop: olvassál…)

Arra szeretnék mindenkit megkérni, hogy próbáljuk a vitát valamivel magasabb szellemi síkon tartani. Nagyon fontos lenne, hogy az itt megszólaló amerikai magyarok ne tiporjanak bele folyton az otthoniak lelkivilágába, és az otthoniak is megpróbálják megérteni, hogy az USA-ból nézve mennyire másképp néz ki a világ. Ha kölcsönösen tiszteljük egymás véleményet és káromkodás helyett észérvekkel próbálunk meg egymásra hatni, akkor sokkal kellemesebb hely lessz ez a fórum.

Ez külön szól Királynak és halomnak, akik néha egészen a süketek párbeszédére emlékeztetnek. Halom, arra szeretnélek megkérni, hogy egy kicsit engedj a felsőbbrendűségi érzésedből (ezt a leereszkedő stílust az otthoniak iránt egyébként nagyon sok amerikai magyar immigránsnál meg lehet figyelni - ez valószínüleg valami féle kompenzáció, talán bűntudat a szülőföld elhagyása miatt). Király, neked pedig azt javasolom, hogy azért minden ellenszenved ellenére jobban figyelj oda arra, amit halom mond, mert azért sokszor van annak igazságmagja.

Nem hittem volna például, hogy ez valaha is megtörténik velem, de azt kell mondjam, hogy 100%-ban egyet értek halommal amikor azt mondja, hogy: "Én azt mondom nektek emberek, hogy minden nemzetnek, minden nációnak, minden egyénnek van annyi vaj a fején, hogy nincs joga visszafelé nézni, csak nyugodtan kussolni." Ez az állandó bűnbakkeresés és kártérítéskövetelés tönkreteszi az egész világot, elfojt minden pozitív szociális fejlôdést. Itt van például hőn szeretett hazánk - egy évtizeddel ezelőtt végre kiszabadulunk a szocialista gazdasági és társadalmi modell zsákutcájából, erre mire fordítjuk az energiánkat? Kommunistázásra, szardobálásra, kártérítésre (amibe az egész ország rokkant bele, nem az MSZMP/MSZP)…

Ami a fekete - zsidó kérdést illeti, ismét halomnak kell igazat adnom. A zsidók németek elleni pereikben két nagyon fontos tényező van: 1) Az incidens nem annyira történelmi, abban az értelemben, hogy még ma is élnek a holokauszt áldozatai. No meg sok közvetlen leszármazott. Ugyanígy élnek az attrocitások elkövetői is, vagy azok közvetlen leszármazottjai. 2) Az elkövetők és áldozatok két jól elkülöníthető csoport. Ha a mai német fiatalok hőzöngenek is, hogy ők bizony nem ártottak egy zsidónak sem, miért fizessenek ők kártérítést, azért az is igaz, hogy ők élvezik a zsidóságtól elrabolt vagyon "gyümölcsét" (bár, mindenki tudja, hogy a gyümölcs, amit élveznek, az inkább az amerikai helyreállítási tervé, mint a háborúban úgyis elpusztított, avagy nagyrészt Svájcba és Amerikába menekített zsidó vagyoné).

Megjegyzem, hogy ezen érvek ellenére nem értettem egyet a zsidók kártérítési igényeivel, különösen ami az akkori német vállalatok profitját illeti, az úgynevezett zsidó kényszermunkából (sok zsidót ez a kényszermunka védett meg a koncentrációs tábortól) - azt viszont gusztustalannak tartom, ahogy a Svájci bankok próbálták (és még ma is próbálják) lenyelni a náluk letétebe helyezet zsidó - és a zsidóktól rabolt náci - vagyont.

Az amerikai feketék kártérítése - ahogy azt részben már halom is kifejtette - több okból is problémás.
1) Nem egyértelmű, hogy a rabszolgaként behurcolt afrikaiak leszármazottai ma milyen olyan gazdasági hátrányban vannak, ami a rabszolgatartás közvetlen következménye. A gazdasági háttérbe szorulás az tény, és az is nyilvánvaló, hogy ennek oka a még mai napig is mindent átható rasszizmus. Az már nem egészen tiszta, ennek leküzdésére mi a leghatékonyabb módszer: a rassizmus elleni harc (lásd: affirmative action, etc.), avagy a közvetlen anyagi kárpótlás.
2) A gazdasági hátrányt nem a fehérekhez képest kellene mérni, hanem ahhoz képest, hogy ezek a leszármazottak ma milyen életszinvonalon élnének, ha nem hurcolták volna át őket Amerikába. Ez sem egy tiszta ügy, mert habár egy mai amerikai fekete sokkal jobban el van eresztve, mint egy átlagos afrikai polgár, azt senki sem tudja, hogy rabszolgaság/kolonizáció/gyarmatosítás nélkül az afrikai kontinens milyen gazdasági és társadalmi fejlődést látott volna. Az azért tiszta, hogy rabszolgaság nélkül Amerika valószínüleg nem fejődte volna ki magát egy gazdasági szuperhatalommá, vagy legalábbis közel sem ilyen gyorsan. Szóval nem lehet tudni, hogy az itt élő feketéknek mennyire ártott, vagy mennyire tett jót az, hogy az őseiket behurcolták ide rabszolgának.
3) Nem egészen tiszta az a kérdés sem, hogy kik a károsultak, és kik a károkozók. Az itt élő feketék jó része már jócskán a rabszolgaság korszaka után, szabad bevándorlóként érkezett, majd beolvadt az amerikai társadalomba. Már évszázadokkal ezelőtt is, a fehérek csupán elenyésző része volt rabszolgatartó. A többség szegény kisparsztként/kisiparosként tengette életét, és a rabszolgaságból csak annyit profitált, hogy volt kit lenéznie ("lehet, hogy szegény vagyok, de hál' Istennek nem vagyok fekete !"). Ezen kívül a ma itt élő fehérek nagy része is már sokkal a rabszolgaság után vándorolt be, a többségük a legcsóróbb európai országokból (Kelet-európa, Írország, stb), onnan is a legcsóróbb rétegek, akik soha nem profitáltak a gyarmatosításból.
4) Az polgárháborúban rengeteg északi fehér adta életét a, többek között, feketék felszabadításáért is folytatott harcban. Ez persze egy kicsit torz, a rabszolgaság kérdése az észak-déli ellentétben valószínüleg inkább csak egy jó sajtópolitikai ürügy volt, mint mozgatórugó. Ezen kívül a polgálháború végeztével igenis volt egy mérsékelt kártérítési program a felszabadított rabszolgáknak, ahol valami kis földet kaptak az egykor rabszolgatartók birtokaiból. Persze, az új kisgazdák egy része villámgyorsan tönkrement, mások meg tömegesen északra menekültek a tovább folytatódó faji üldözés elől.

A fent említett okokból nem egészen tiszta, hogy ki fizessen kártérítést és kinek. Mivel ma az egész amerikai nép profitál az egykori rabszolgák munkájából (a feketéket is beleértve), nincsenek egyértelmű károsultak. Ha lennének sem lehet tudni, hogy azok kik: minden fekete, vagy csak azok akik bizonyítani tudják, hogy az őseik rabszolgák voltak? És mi van azokkal akiknek rabszolgák voltak az őseik, de nem tudják bizonyítani. És mi van azokkal, ahol ősnagymama rabszolga volt, ősnagypapa meg rabszolgatartó? Ki fizesse a számlát? Csak a fehérek, valami különleges fehér-adóból? Ez teljesen jogellenes lenne. Az egész állam - feketék, ősfehérek, újfehérek, ázsiaiak, latínók - mindenki? Vagy próbáljuk meg felkutatni a volt rabszolgatartók egyenesági leszármazottait és csak pereljük őket? És mi lesz az őslakosok, az amerikai indiánok kártérítésével?

Nem tudom pontosan, hány fekete él Amerikában, úgy 50 és 100 millió között ? - mondjuk vegyünk 80 milliót. Ha minden egyénnek adunk csak 5000 dollár kártérítést, az egy arcul csapás több nemzedéki (feltételezett) rabszolgaságért és rasszizmusért. A feketék hosszútávú anyagi helyzetén biztosan nem fog segíteni ennyi pénz. Talán jutna egy kis pénz a ház felújítására, talán egy új autóra, talán egy gyermek egy évi egyetemi tandíjára - ha eljut odáig. Ez bele kerülne az államnak 400 milliárd dollárjába, ami a teljes USA költségvetés kb. 1/3-a (ebben lehet, hogy tévedek - úgy emlékszem a költségvetés valmivel 1 billió dollár fölött van, javítsatok ki) , tehát szépen belerokkana az ország. Arról nem is beszélve, hogy milyen társadalmi feszültséget keltene - a különböző fajok közötti viszony már amúgy sem túl rózsás. Valószínűnek tartom, hogy a kártérítés egy újabb fekete-ellenes hullámot inditana el az országban, így hosszú távon még káros is lehet a számukra. És persze az sem segít a helyzeten, amikor a tévé mutat egy (szemlátomást idült alkoholista) fekete nőt amint egy gyűlésen a pódiumot veri az öklével, hogy "A pénzemet akarom!". Ettől összerándul minden fehér gyomra, még azé is, aki sok más kérdésben szimpatizál a feketék emberjogi harcával (mint például jómagam).

Szóval egyet kell értenem halom végkövetkeztetésével. Ami a múltat illeti, jobb, ha mindenki szépen befogja a száját. Koncentráljunk inkább arra, hogy a jelenben meglévő problémáinkat hogyan tundnánk a jövőben megoldani. És ez vonatkozik az USA-ra is, meg Magyarországra is…

Kálmán