Nos igen, azok a bizonyos lelki pofonok... Sokat kaptam, és - lehet nevetségesnek hangzik - sokat köszönhetek nekik. Visszatekintve így utólag: azt hiszem minél többet kaptam belőlük, annál inkább vágytam a szeretetre, és ezerszeresen adtam boldog, boldotalannak az enyémből. Saját bőrömön éreztem, érzem, hogy a szeretetnél semmi sem lehet nagyobb hiány az életben.

Valójában a szeretet az egyetlen olyan dolog, melyből minél többet adsz, annál több marad. Végső soron pedig áldozat nélkül nincs boldogság. Ha a boldogságért lelki pofonok sorozatát kell elszenvedni, vállalom, inkább, mint szeretet nélkül vegetáljak.

üdv klia