Sajnos rengeteg emberbe nevelik bele a csalódástól való félelmet... Nem tudom, feltünt-e, de ha valakit nagyobb csapás(ok) ér(nek) - vagy közvetlenül őt, vagy a szeretteit - az kétféleképpen reagál:
1. Totál kikapcsol, semmi se érdekli, nihil... Ezek szoktak idő elött meghalni, vagy depressziós rohamokat kapni...
2. Rájön, hogy az életben az apró problémáknál súlyosabb gondok iss vannak, és könnyebben dolgozza fel a súlyos pofont iss (főleg, ha nem családtag haláláról, "csak" valami sulyos sérülésről, vagy nehezen gyógyuló/nem gyógyuló, de élnilehetvele betegségről van szó), és utána elfelejt félni az apróbb pofonoktól... Sokkal bátrabb iss, hiszen megnézi, mi a legrosszabb, ami történhet (szeretetnél: becsap, nem szeret, csak játszik, és nélküle maradunk), és ha ugy látja, nem valami halálos zri, akkor nem is akkora katasztrófa, érdemes megkockáztatni, mert hátha mégse...
Érdekes módon, a 2. csoport sokkal többet kockáztat, és mégis, kevesebb fájdalom és baj éri...