Sziasztok!

Újabb elmélkedés a szeretetről....

(Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret)

Van, aki azt hiszi, tehet amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen, mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen, mert szeretik.
Van, aki számára a szerelem
határos a gyulölettel,
Van, aki számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyulölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülok
útját vezeti a levegoben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhezo kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságba
nyelo amoba,
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.