No ez klassz, végre legalább tényleg arról folyik a szó, hogy ki hogy látja Amerikát, nem a siralmas magyarországi turista-rablásokról. Azért remélem nem robban ki egy újabb lekommunistázási hadjárat a téma során.

Szóval, break2 válaszára válaszolva: valóban igaz, hogy egy kis túlzásba estem. Monjuk úgy, hogy azon embereknek, akik abba a bizonyos nyomorgó 1/3-ba esnek, legalább a 2/3 saját maga tehet arról, ha anyagi gondokkal küszködik. Van haverom aki 100000 fölött keres és anyagi gondjai vannak, mert egyszerűen képtelen kontrolálni a gyerekes vásárlási ösztöneit. Szeretném megismételni, hogy az átlagos amerikai iszonyatosan pazarló életmódot folytat egy átlagos magyarhoz képest, ehhez szerintem nem fér semmi kétség.

Azt továbbra is fenntartom, hogy a 27-52 ezer dollár az egy rossz vicc. Ha én New Jersey-ben (ami egy elég drága hely) meg tudtam élni 12 ezer ösztöndíjból a feleségemmel mint tanuló, akkor 24 ezerből bárkinek bárhol el kell tudnia boldogulni egy kis családdal - kivétel a silicium-völgy és egy-két nagyváros gazdagabb részei, de ott meg ne akarjon élni, aki csóró. No már most én nem luxus életről beszélek, de azért nem is nyomorgásról. Nyomorgás az, amikor a magyar kisnyugdíjas két szelet párizsit kér a közértben, mert többre nincs pénze, vagy mert nincs pénze arra, hogy a hűtőjét bedugva tartsa.

Hitelkártyát csak az nem kap itt, aki nem akar, no meg egy-két körülmény nehezítheti a dolgot: 1) ha külföldi vagy 2) ha hosszabb ideje állás nélkül vagy 3) ha valamikor személyes csődöt jelentetél 4) ha rendszeresen nem fizeted egyéb hiteleidet vagy közmű számláidat, stb. Egyébként szinte tényleg bárki szerezhet hitelkártyát, csak persze nagyon kedvezőtlen feltételekkel (>20% kamat). Vannak külön kis bankok, akik aljas módon ezekre a rétegekre szakosodnak.

Ami az átlag hitel terhet illeti, a pontos számra nem emlékszem, de arra igen, hogy amikor a hírt hallotam a rádión, hogy hány millió ember tartozik hány milliárd dollárral, akkor gyorsan kiszámoltam az átlagot, és az több ezer dollárra jött ki - a több tízezer túlzás volt a részemről.

Amit a BMW-ről irtam: hallgatóként egy elég lecsúszott lakás komplexumban laktam, ahol a lakók nagy része biztosan megfelelt volna az MTI által közölt statisztika szerint a "csóró" kategóriának. Sokszor 4-5 fős családok egy-két hálószobás lakásokban, kb. 800-1000 dollárért havonta, ami itt - sajnos - olcsónak számít. A parkoló tele luxusautókkal: BMW, Mercedes, Audi, Porsche, Lexus, Acura, Cadilac (a Camry-ket, Accord-okat, Maximá-kat nem is említem) és persze egy rakás SUV. No már most, ha esetleg a csórók beérték volna monjuk egy Toyota Corolla szerű autóval (ne adj Isten!), akkor egy-két év alatt elég pént spórolhattak volna össze, hogy be tudjanak fizetni egy kisebb házra (itt 150000 körül kezdődnek és 5% lefizetéssel (azaz 7500-al) már lehet hitelt kapni, ha nem is túl kedvezőt). No de a BMW fontosabb volt. Persze volt a parkolóban jócskán 15 ével Oldsmobil meg Chevy, laktak ott igazi csórók is - nagy részük egyetemi hallgató.

Egyébként vannak az USA-nak valóban nagyon segény környékei, ez így igaz. A déli államokban egész településeket találhatsz, ahol mindenki lakókocsiban lakik, és az egész családnak van egy széteső félben lévő kis teherautója. Azután meg ott vannak a belvárosi nyomornegyedek, amiről most inkább ne is nyissunk vitát. Én csak annyit mondok, hogy egy átlag magyar nagyon jól el tudna éldegélni, ha annyi pénze lenne (vásárlóerőben átszámolva - nem banki árfolyamon!), mint itt a csóró 1/3-nak.

Ami pedig a főzést illeti, nem értek veletek egyet. Persze ha párolt cápaszeletket akarsz magadnak csinálni, akkor lehet, hogy azt olcsóbban megkapod egy sarki kisétteremben, de én például egy nagyon jó kis kínai vacsorát tudok csinálni (csirke, zöldségek, rizs, szósz), négy adag, 10 dollár alatt. Ha pedig amúgy rendesen magyar módra főzöl egy kondér gulyáslevest vagy babfőzeléket, amit aztán 2-3 napig is ehetsz, akkor még olcsóbban úszod meg a kaját. Persze az amerikai átlagemberek nagy része - különösen a fiatalabb generáció - nem is tud főzni, és erre büszkék is. Nemrég ment egy TV reklám, ahol az apuka büszke volt szakácsi tehetségére, mert egy mikróban felmelegített egy virslit. Én rendszeresen elkápráztatom vendégeinket egy paprikás csirkével, vagy egy gulyáslevessel.

Arról, hogy az átlagos amerikai ház értéke 175000 dollár: ezt nem szabad forintra átszámolni. Itt New Jersey-ben 175000-ért egy kis, mondjuk három hálószobás, FAHÁZAT kapsz, ami még csak nincs is olyan jól megépítve. Amiben már szívesen ellaknék, az 300000 körül kezdődik. Egyébként megjegyezném az otthoni olvasóknak, hogy itt iszonyatosan elterjedt az az idiotizmus, miszerint még a legnagyobb villákat (7-800000 dolláros, de akár a többmilliósokat is) fából építik, ócska szigeteléssel, belül farostlemezzel, kívül műanyag vagy alumínium palánkokkal vonják be. Tíz év után az egész ház nyikorog, ha fúj a szél. Ismét tisztelet a kivételnek, vannak környékek, ahol még ismerik a téglát és a vakolatot, de ez nagyon ritka.

No, mára ennyit. Jöhet a keresztre feszítés.

Kálmán

Tibor: ha magyarokra vágysz, gyere New Jersey-be. It vannak helyek ahol az emberek fele magyar.
Break2: Biztos elsétáltunk egymás mellett egy párszor az István folyosóin, de - őszintén szólva - a saját osztálytársaimon kívül csak a csinosabb lányokra emlékszem. Egyébként melyik Santa Cruz van tőlem 400 mérföldre északra? Santa Cruz, California, tőlem 3000 mérföldre nyugatra van.