Egyébként még eszembe jutott, amikor kis tinédzser voltam, és beszélgettem egy divatszakértővel, és teljesen csodálkozva kérdeztem meg tőle: neked nem hiányzik az, hogy ami ruhát megveszel, lásd naponta tíz emberen, hogy meglegyen ? Szóval ez a gyerekes dolog: a visszaigazolás igénye, a hasonlóság iránti vágy lehet az "államkultúra" gondolatkörének alapja. Aminek a gyökerek valahol ott lehet, hogy sokaknak roppant kellemetlen érzés függetlennek, önállónak lenni, kell egy csapat, ahova tartozni kell, ami önmagában nem baj, mostanság már úgy gondolom, hogy szüksége van az embernek némi közösségi érzésre, ami erőt ad. Ezzel csak akkor van baj, hogy ha ez a közösség alapvetően negatívan határozza meg magát: nem arra hegyezi ki mondandóját, hogy milyen pozitív értékek mentén szerveződik, hanem negatívan, azazhogy mit utasít el, milyen más közösségektől határolja el magát, azaz indentitásának alapja, hogy mi nem, nem az, hogy mi... Különös dolog ez. Bizonyára könnyeb ez így, ez lehet az oka. Könnyeb úgy határozni meg magunkat, hogy mi vagyunk a nem vörös hajúak, és valamilyen ideológiát legyártani a vörös hajúak nemszeretésére, mintsem barna hajúként határozni meg magunkat, mert akkor kénytelenek lennénk olyan értékeket keresni, amivel _csak_ mi rendelkezünk, és ez persze lehetetlen. Itt lehet a kutya igazán elásva: ha az identitás alapja az, hogy mi nem vagyunk, akkor azokra, akik nem vagyunk, kell negatív tulajdonságokat kitalálni, amit jóval könnyebb elhitetni a követőkkel, mint olyan pozitív tulajdonságokat kitalálni azokra, amik vagyunk, amikkel csak mi rendelkezünk. Itt lehet talán az egész jelenség gyökere.

Hú, ez most nagyon zavaros volt ? :-)