Visszatérve a Tulipánok-ra, nem is csak az az érzés van bennem, hogy maguk a tulipánok zavarják, akár az adott körülmények között. Hanem, hogy azt valakitől kapta, valakitől, akitől ő nem ezt szerette volna, nem egy csokor piros tulipánt, valami egésze mást, bizonyos értelemben még ennyit sem, de nnél mégis jóval többet.
És nem is tulipánok látják őt, hanem az a személy, akitől kapta, ott van a tulipánokkal együtt. Még ha az a valaki nem is látja, de Sylvia látja azt a személyt.

Na nekem ezek jutottak eszembe róla. Illetve főleg ezek.