Egyik kedvencem még a Tulipánok c. verse. Most nincs időm begépelni az egészet, de a részleteket, amik megfogtak azt leírom:

"Nem akartam virágokat, csak azt, hogy
Fekhessem kitárt tenéyrrel, teljesen üresen.
Micsoda szabadság, nincs róla fogalmunk -
Békességébe belekábulunk..."

"A tulipánok túl pirosak, kezdjük ott, sértenek.
Hallom a díszpapíron át is, lélegeznek,
Könnyedén, mint egy fehér pólyás bébiszörny.
Pirosuk sebemhez szól, megfelel neki.
Ravaszok: mintha lebegnének, s lenyomnak,
zaklatank gyors nyelvükkel és színükkel,
Nyakamnál tucatnyi, vörös mérőón.

Eddig senki se figyelt, most figyelnek.
Néz a tulipáncsokor, s mögöttem az ablakot..."

Egyszer talán végig beírom, mert úgy kerek az egész...és most is majdnem leírtam az egészet, úgy kellett visszafogni magamat.