Kedves Tamáska!
Utoljára a koreai háború idején volt Pentagon-finanszírozás. Eloször meg a második vh.-ban. Akkor ez adekvát válasznak tunt a totalitárius propagandára, ami új fejlemény volt a világpolitikában. De a patrióta lelkesedés állami tüzelésének ellenfelei felülkerekedtek. A befelé irányuló állami propaganda az ötvenes évek vége óta tilos. Ezért például a Voice of America nem sugározhat úgy, hogy azt az Egyesült Államok területén is fogni lehessen.
A nacionalista indoktrináció sem nem állami, sem nem félállami. Vannak héja America first-ör milliárdosok, producerek, forgatóköny-írók, színészek (John Wayne), megcsinálják/ták ok az ilyen filmeket, ha jó üzletnek is ígérkezik. Vagy akkor is, ha nem igérkezik olyan jó üzletnek, csak terjeszteni szeretnék az igét. De ezekben a filmekben egy fillér sincs az adófizetok pénzébol. Mint ahogy a "Day After"-t sem az adófizetok pénzébol finanszírozták a détentnyikok.
Igen, Amerikában a zászlólengetés sok mindent jelenthet. Többek között azt is, amit említesz, a "nyero csapathoz" való csatlakozás demonstrálását. Meg még ezer mindent. Délen azt, hogy valaki hangsúlyozottan nem rasszista. A postahivatalokon azt, hogy a posta federal és nem tagállami intézmény. Legtöbbször egészen triviális dolgot, reklámot, amit Magyarországon nem szabad. A Macy's felzászlózza magát, mert "nemzeti intézmény". A baseball mecsek elott valaki elénekli a himnuszt, mert a baseball "national pastime".
Az amerikai nemzeti elkötelezettség -- az amerikai civic religion -- muködik, mert sikeres termék. Sikeres, mert nem etnikai, nem törzsi, nem kirekeszto, mert senkinek sem jut eszébe olyan hülye kérdést feltenni, hogy ki az amerikai. Hát ez világos: az, aki ha kér, kaphat amerikai útlevelet, ha akar, szavazhat.
Üdv.: Gedeon