beírom ide a gergely ágnes fordítást, remélem nem gond. tehát.

apu

soha-színű, soha-szagú,
soha-többé, sötét saru,
úgy laktam benned, mint a láb,
vánnyadva, harminc éven át,
légszomjasan, jajtalanul.

meg kellett öljelek, Apu.
meghaltál, nem maradt időm -
márvány-súly, Istennel teli zsák,
sírszobor, akkora lábujjú,
mint egy friscói fóka,

fejed a kékre zöldet hányó
szeszélyes Atlanti-tenger
indián partjain túl.
imádkoztam, hogy visszajöjj.
ach, du.

az a német nyelv, az a lengyel táj,
amin végighengerelt
a háború, a háború.
de a város neve ismert.
lengyel barátom szerint

van ilyen város egy csomó.
ezért sohase tudtam, hol
reng a talpad, hol versz gyökeret,
nem tudtam beszélni veled,
a nyelvem megszorult.

szögesdrót mögé szorult.
ich, ich, ich, ich,
szólalni is alig
bírtam, nekem minden szöghajú
germán te voltál. és a gép, a gép:

Az a trágár beszéd,
mint egy zsidót, elszuppolt engem is
dachauig, auschwitzig, belsenig.
már úgy beszéltem, mint egy zsidó.
és hátha az vagyok, zsidó.

a tiroli hó meg a bécsi sör
nem fajtiszta, nem is való.
szépanyám cigány, sorsom balog,
velem egy pakli, egy pakli tarokk,
miért ne lehetnék zsidó.

mindig tőled féltem, Apu.
luftwaffe. gombnyomás-agyú.
csinosra nyírt bajusz.
világos árja szem, két kék kapu.
panzermann, páncélos, Apu -

nem Isten, csak horogkereszt,
eget kisiklató.
de a nőknek fasiszta kell,
a képükbe csizma kell, vad,
vad szívű állat kell, Apu.

ott állsz a tábla mellett,
így őriz a fotó.
hasított áll, és nem köröm,
de túltettél az ördögön,
szép szívem kettéharapó,

sötét manó.
tíz voltam, hogy lezárt a kripta.
húsz: meg akartam halni,
hogy hozzád jussak vissza, vissza.
azt hittem, a csont is jó.

de visszaszerzett a világ,
a nagy üstfoltozó.
s már tudtam mi a tennivaló.
magamnak megalkottalak:
meinkampf-szemű, sötét alak,

tűzszerszám, ujjszorító.
jó, megteszem, mondtam, jó.
és végül túllettem, Apu.
tövestül kint a telefonzsinór,
nincs hang, lopakodó.

megöltem. és a vérszopót,
aki azt mondta, te vagy,
egy évig nőtt a véremen,
hét évig, tudd meg - azt is, ugyanúgy.
most már aludj.

sötét szívedben vascölöp.
sose szeretett a falu.
fölötted táncol, tipródik a nép.
tudják, hogy kit rejt a hamu.
túl vagyok rajtad, szörnyszülött, Apu.