Mielőtt végképp elsüllyedne a topic búcsúzóul egy Törzsasztalról mentett gondolatsor:

"...Ha tehát valóban a szeretet után vágyódsz, akkor fogj hozzá komolyan a látás feladatához, nézz valakit, akit nem szeretsz, és vedd észre előítéleteidet. Nézz valakire vagy valamire, akihez vagy amihez ragaszkodsz, lásd meg a körődés szenvedését, haszontalanságát és rabságát, és nézd hosszan és szeretettel az emberi arcokat és az emberek viselkedését. Keríts időt arra, hogy csodálattal bámuld a Természetet, a madár röptét, egy virágzó növényt, a száraz levelet, amint porrá őrlődik, a folyam folyását, a hold felkeltét, a hegy égre rajzolódó körvonalát. S miközben ezt teszed, a szívedet elzáró védőréteg lágyulni kezd, elolvad, a szíved pedig újra életre kel, hogy érzékeny és készséges legyen, Szemedből eltűnik majd a sötétség, látásod tiszta és átható lesz, te pedig tudni fogod végre, hogy mi a szeretet.
... "

Köszönöm a sok hozzászólást! Isten Veletek!

üdv klia