behoznak a kintből
tárolnak sorban
raktáros, hagymaszag
terjeng, hónaljak
félemlítenek
ahogy bepakolnak alájuk
és összetocsognak
eltéve valahová--
alattam a raklap
felettem a festett
elkékült álmennyezet
nehéz vagyok, nem
rántom ki magam
a polc porából
majd kirántanak ebédre
ha megértem
mint a disznó az ólban
hogy itt a tél és a
pörkölés szép hanghulláma--
addig maradok a polcban
néha megszámololódok
nehogy lejárjon a szavatosság bennem
majd leszednek a tároló
helyről
tudják azt fejből
hogy hol az a hely
amikor majd szükség lesz rám kint
és az Égi Meszelő retkes ujjbeggyel int
rám
elvágom a torkom helyén lévő
drótot
benyelek egy marék szöget
fejbe ütök egy ácskapcsot
mindent, amit találok köröttem
használni fogom
hogy ne kommissiózzon
a raktárvezető-csatló
én itt maradok és
megvárom a leltárt
minden, ami készült
agyainkban feltárt
emléklukat őriz
bekenve enyvvel
és hiába húzod, az
már nem ereszt el
számláznak
és vége--
próbálok maradni
eléggé
jótékony por száll
remélem, lep
lep