Utólagos szövegelemzéssel be kell látnom, hogy tényleg nem mondtál olyat, hogy a Hepburn-rendszer átbetűzés lenne.
Akkor viszont másba kötök bele :-)). Szerintem a magyar átírás önálló rendszer, nem a Hepburn "másolata". A hasonlóság csupán abból ered, hogy mindkettő a fonetikai elvet próbálja elsősorban érvényesíteni.
Több jelentős eltérés is akad a Hepburn és a magyar átírás között: pl. a wo partikula, melyet a magyarban a kiejtés szerint o-nak írnak; vagy a gégezárhang+cs hangkapcsolat, mely a Hepburnben tch, a magyarban pedig ccs. A hivatalos Hepburn-változat aposztróffal különbözteti meg a szótagképző n-t a mórakezdőtől összetételéi határon, amennyiben ez nem egyértelmű: san + yó = san'yó, ten + in = ten'in, a magyarban a kötőjel használatos: szan-jó, ten-in.
Végülis minden fonetikai bázisú rendszer, így a Hepburn is, ha akarom, visszavezethető az "eredeti" portugál rendszerre. De a transzliteráló és a traszkriptív rendszerek közti különbségeket is meg lehet a két kezünkön számolni...

De ha már hozzászóltam, kiegészíteném a hosszú magánhangzók írását, néhány dologgal, ami az előző hozzászólásomból kimaradt:
* az ou betűpár nem feltétlenül jelent hosszú ó-t még a mombusósiki-rómadzsiban sem: összetételi határon és a nem udvarias stílusú jelentőmód jelenidejű igék végén az o+u hangkapcsolatot jelöli; ezeket minden rendszerben ou-ként adják vissza, pl. omou 'gondol, vél';
* etimológiai alapon oo betűpárt ír minden rendszer összetételi határon, pl. Matoori családnév
* "nincs" hosszú í a japánban: történelmi okok miatt ez mindig i+i hangkapcsolatnak minősül, így minden rendszer iiiie 'nem'
* alapvetően megállapítható, hogy csak fonetikailag vannak hosszú magánhangzók: prozódiailag, hangsúlyozás szempontjából, történelmileg ezek magánhangzókapcsolatok.
* ugyanez fokozottabban igaz az -i végű "kettőshangzókra" is, melyet erősít pl. az -i "jelzői melléknévrag" szerepe, pl. akai 'vörös' ~ akaku-naru 'bevörösít'.

Átnéztem továbbá néhány harcművészettel foglalkozó könyvet: az eredmény több mint lehangoló: sógun, szenszei, de dojo, ryu, egymástól néhány oldal különbséggel szerepel az Iejaszu és az Ieyasu átírás, sőt az angol átírással írt szavakban sehol nincs jelölve a hanghosszúság; ennek pedig jelentésmegkülönböztető szerepe van: így a judo jelenthetné azt is, hogy 'tízszer'. És a nevek felcserélt sorrendben vannak, pl. Morihei Uyeshiba; holott mi legalább megtehetnénk figyelhetnénk arra, ha már többeket ugyanez a magyarokkal szembeni gyakorlat felszólalásra késztetett a "Magyar személynevek megfordítása" topikban. Így egyébként az sem derül ki, hogy kinek mi a pontos neve, mivel pl. a kérdezett Mijamoto Muszasi esetében a sorrend jó, mivel a Mijamoto felvett helynév. Alapvetően amúgy sem hű angol művekből történő szolgai átvételektől hemzsegnek ezek a művek, el kellett volna japánul tudó és Japánt ismerő lektor. (De kínaiak is ugyanilyen rosszul jártak...)