NPZ: Elektromos, de nem kvarc óra többféle volt. Ezek kétféle csoportba oszthatóak:
1., Hagyományos mechanikus járatszabályozású órák elektromos energiaellátással.
Ezek közönséges billegős, ingás órák, ahol a főrugót (vagy súlyt) időnként villanymotor felhúzza. Ezeket nem alkalmazták karórában, azon egyszerű oknál kifolyólag, hogy a felhúzó motornak időnként kell rövid idő alatt nagy nyomatékot kifejtenie, az idő nagyobb részében nyugalomban van. Ez pedig erős motort, és viszonylag nagy áram leadására alkalmas telepet jelent. Ez pedig karórában nem fér el (vagy szovjet csodaóra lesz belőle a plusz két bőrönddel). De fali és ébresztőórában sokat használták.

2., Elektromosan vezérelt járatszabályozás.
Itt nincs motorrugó, hanem a futómű fordítva működik, és az inga vagy billegő mozgatja kilincsművel az órát. Az járatszabályozót (billegő, inga) pedig elektromágnes tartja működésben. Ez ciklikus mágneses impulzusbevitelt jelent, amelyet egy érintkező, vagy tranzisztoros induktív kapcsoló vezérel. A billegőn ilyenkor vagy egy kis tekercs, vagy egy kis állandómágnes v. lágyvas darabka van, és ezen keresztül "taszajtanak" rajta minden lengéskor. Ilyen órát láthattál.
Bajuk azonban sok volt. Az érintkezős kiviteleken nem voltak tartósak az érintkezők, és mindegyikre jellemző a viszonylag nagy áramfelvétel, tehát rövid elemélettartam. Nagyobb baj a rendszer külső mágneses térre való nagy (a hagyományos "antimágneses" kivitelnél sokkal nagyobb) érzékenység, és az, hogy a billegő szabálytalan kivitele miatt reménytelen volt a normális hőkompenzáció és általában a jó kiegyensúlyozás is. Ezek az órák pontatlanabbak a precíz hagyományos kivitelnél. A HAMILTON nagyon sok ilyet csinált, de a hangvillás majd kvarcórák szélsebessen eltüntették a piacról ezeket.
Ebbe a csoportba tartoznak a hangvillás órák is, amelyek egy elektronikusan gerjesztett rezgő hangvillát használtak járatszabályzóként. Ezek invár (hőkompenzált) hangvillákkal a mai jó-közepes kvarcórákkal azonos pontosságúak voltak. De őnekik is betett a kvarcóránál nagyobb áramfelvétel (rövidebb életű elem), a drága és bonyolult, így drága mechanika (A hangvilla 400Hz körül rezeg. Egyik szárára van egy vékony fémszál forrasztva, a végén egy kis rubin kilinccsel. Ez forgatja a járókereket, amely úgy 2-3mm átmérőjű és 3-400 foga van! Itt a szerkezet hajlamos gyorsan kopni). Ráadásul az ilyen óra folyton 400Hz-en halkan "visít" ami sokakat (pl. engem) ritkamód idegesít, éjszaka az éjjeliszekrényen egy ilyen óra pontosan olyan, mint egy a szobában kolbászoló szúnyog.

ui: pár napon belül bővítem az órás lapom szerkezetekről szóló részét, be fogom venni ezeket is, meg a kvarcórákat is néhány képpel.

ORAGYUJTEMENY