Volt a vonulásunkban egy hülyegyerek, úgy hívták, hogy Sanyi. Mindent meglehetett vele csinálni, ki is hasznákták az öregek rendesen. Egy téli elsőfokú gyakorlaton képes volt megjelenni walkmannal a fülén. Ott rázta a fejét a rakétaállvány mellett, mire egy öreg mögé állt, és lehúgyozta. Ő meg nem vett belőle észre semmit, hallani nem hallott, mert szólt az agyában a zene, az a 4-5 réteg ruha meg, ami rajta volt, nem nedvesedett át.
Ez a Sanyi mindenképpen tsz-es (gy. k. továbbszolgáló) akart lenni. Jelentkezett is, jellemző az I.Q.-jára, hogy még a Honvédségnek sem kellett.
A legciffrább az volt, amikor az egyik eltáv után beállított az ÜTI-hez, hogy itt van a vadászpuskája, és ott szeretné hagyni megőrzésre az ÜTI-szobán a legközelebbi hazameneteléig. Szegény szás percekig nem kapott levegőt.