Ahogy kiléptek a kapun, a Knézy Jenő alakját felvett idegen felgyorsította lépteit. Kövess!-szólt a postásnak. Így mentek néhány percig, az idegen időnként idegesen a hátuk mőgé pillantott, mintha attól tartana, hogy követik őket. Egy útkereszteződéshez értek. Mivel nem láttak semmit közeledni, elindultak a túlsó oldal felé. Az út közepén jártak, amikor gumicsikorgás és motorbőgés hangzott fel a közelből. Egy kapubejáróból egy terepjáró lőtt ki, egyenesen feléjük. Rohanni kezdtek. A kocsi vészesen közeledett. Rohanj a telefonfülkéhez!-lihegte Knézy. De...-kezdte a postás. -Pofa be, ott a fülke, vedd fel a kagylót!-üvöltötte minden erejét összeszedve a sportriporter. Miközben a postás tovább rohant a fülke felé, még szeme sarkából látta, hogy Knézy zihálva megáll, és a közeledő gépezet felé fordul. Zakója belső zsebéből fegyverszerű tárgyat vett ki, és vadul lőni kezdte az autót. Energiasugarak találták el a kocsi fémvázát, és ártalmatlanul pattantak le róla. A következő pillanatban Knézy már halott volt. Postásunk nem fogadott volna magára, ha lehetősége lett volna rá, hogy fogadjon a verseny győztesére. Maga előt látta a fülkét, hallotta a csöngést, de azt azonnal elnyomta a motor bömbölése a háta mögött. Utolsó erejével nekirugaszkodott, átrepült a fülke üvegablakán, és reptében lerántotta a kagylót. Elfeketedett a világ a szeme előtt.