Szerintem az, hogy a magyar fonetikai szabályok szerint próbáljuk leírni a japán szavakat, csak kavarodáshoz vezet. Mág akkor is zavaró, ha egy könyv vagy írásmű elején jelzik ezt. A Hepburn-féle átírás már világszerte elterjedt. Jobb lenne, ha alkalmazkodnánk ehhez az egységes rendszerhez.

Nekem a magánhangzók nyújtásának jelölésével vannak problémáim: van ahol hosszú magánhangzóval jelölik, van ahol megduplázzák a magánhangzót és van ahol egy u-t tesznek a utána. A lenti példánál maradva: daimyó, daimyoo, daimyou. A Hepburn-féle átírás szerint vagy vízszintes vonallal a magánhangzó felett, vagy kettőzéssel kellene jelölni.