Igen, azt értem puhulás alatt: az Atlantisz... pld. egészen puha. Nem az érzelmek ábrázolásával van bajom, hanem az ábrázolás módjával. Nem felkavaró, hanem giccses. A Nem jön szememre álom utolsó egysége szintén giccses volt.

Kingnek szvsz. a borzalom és a rettegés ábrázolása jött be igazán – meglehet, az éppen olyan hatásvadász volt, mint az érzelmeké, épp csak a maga területén –, míg az érzelmek lefestésénél más azért jobb Kingnél. (Tesze azt, éppen Straub. Neki a "horror nem megy annyira, mint Kingnek.)

Az ST-ciklust csakugyan kihagytam (régi vágású King rajongó lennék?), de nem csak az ára miatt, hanem a terjedelme miatt is. Úgy vettem észre, hogy King hosszabb, folytatásos munkái túlírtak. Ilyen volt már az AZ is, ilyen volt a Halálsoron is, ezért meg sem kockáztattam az ST-ciklust: beleolvastam, és ugyanaz volt a benyomásom.