Pár perc múlva a könyvhordás abbamaradt, a mozgolódások elültek. Néma csend lett, csak a középen lobogó tűz pattogott időnként. Postásunk érezte szinte fizikailag érezte a feszültséget, ami most elárasztotta a termet. A maszk alól nem sokat látott, de a tehenek nyugtalansága egyértelmű volt. Hangos kűrtszó törte meg a csendet. Egy hatalmas ajtó tárult fel a terem távoli részén, ami eddig sötétségben maradt, és így elkerülte a postás figyelmét. Valami közeledett. Nem tudta kivenni, mi az, mert még elég távol volt. De hatalmas volt, csaknem a terem mennyezetéig ért. Amikor beért a tűz fényébe, felismerhetővé vált. Postásunknak elállt a szívverése. "Ez nem lehet igaz!"-gondolta. A jelenés a terem közepére ért, majd megállt. Egy gigantikus méretű 9 fejű tehén volt, illetve csak a legnagyobb feje volt tehén. A többi fej olyan volt, amiket postásunk leglidércesebb rémálmaiban sem látott. Ekkor vette észre, hogy valaki van a szörnyeteg hátán. Az alak eltörpült a szörnyeteg méreteihez képest. Fürge mozdulatokkal, hihetetlen ügyességgel lelavírozott a földre. Egy öreg néni volt az. "Holle anyó!"-hasított hősünkbe a felismerés. Csaknem felüvöltött. Holle anyó furcsa mozdulatokat tett a kezeivel, aminek következtében kb. két méter magasba emelkedett. Széttekintett a jelenlévőkön, levegőt vett, majd megszólalt. Hangja erős volt, betöltötte az egész termet: "Mindnyájan tudjuk, hogy miért gyűltünk ma itt össze! Ma van a nagy nap. Ma van a napja annak, hogy a Próféciák szerint a Kiválasztottnak meg kell jelennie körünkben. 1000 éve várjuk e napot!" E szavakra postásunk szívébe mart a jeges félelem.