Mivel az akkori testvéri felszabadítók igen sok svájci órától is megszabadították az országot, így a korábbi darabok az itthon igen nagy becsben tartott DOXA-ként emlegetődve (tisztelet a kivételnek, merthogy azokat is elhordták, de meglehet, hogy a saját családi történetem is ilyen volt...) sokakat arra sarkallt, hogy az első nyugati utakat kihasználva ezt az űrt bepótolják. Így aztán jópár darab került be az országba a hatvanas évek végéig. Ezek tényleg jó, de az itthoni mesés hírükkel ellentétben kint csak átlagórák voltak. Viszont jó kezekből kikerülve ma is megbízható, szeretnivaló családi legendákhoz köthető időmérők.
Ezzel szemben a továbbra is élő keleteurópai becse mára ismét feltámasztotta a márkát, de már messze nem ezt a jó értelemben vett szolgálni tudást biztosítva. Hanem a korábbi siker hullámait meglovagolandó még egy bőrt lehúznak a magyar piacról alap szerkezetekkel és közepes tokokkal. Ahhoz képest sokért. (Jellemző, hogy állítólag egy közel-keletről M.o.-n tanult fiatal üzletember az egyik fő tulaja a mai cégnek, aki a Biel-i gyárból (??? ,na ez is egy külön mese...) ideömleszti szinte az egész termést, ha már pár év alatt megismerte az itt meglévő, de kint már teljesen feledésbe merült hírét.

Szóval szerintem minél régebbi, annál jobb és úgy legalább egyedibb is.

Persze ilyen sokévi állva hagyás után először vidd el szétszedetni és a kenőanyagokat pótoltatni, hogy ne szembesülj gyors kopásokkal.

Üdv :

NPZ