Elolvastam őket a tieidet is, látom te is szorgosan "dolgoztál" :)

Íme az enyém, az első, amit megjegyeztem magamnak, amikor elkezdtem olvasni, még nagyon az elején van a könyvnek:

"...Igen belédhabarodtam [nyilvánvalóan Emile-be]; tart még. Ilyen erős testi érzetet senki nemébresztett bennem korábban. Kiirtalak magamból, mert nem bírom elviselni, hogy múló ábránd legyek... Mielőtt a testemet adom, a gondolataimat, az agyamat, az álmaimat kell adnom. Neked pedig ezek egyikéből sem jutott.
Olyan sok fájdalom jár ezzel a játékkal, társat keresünk, kísérletezünk, próbálkozunk. Aztán hirtelen arra riadunk, elfeljtettük, hogy ez csak játék, és könnyezve fordulunk el.

Ha nem gondolkoznék, sokkal boldogabb volnék; ha nem volna nemi szervem, nem ingadoznék állandóan a vibráló érzelem és a könnyek határán.
Idő múltán feltehetőleg hozzászokom majd a házasság és a gyerekek gondolatához. Csak ne szívódjon föl az önkifejezés vágya valami jól elrendezett érzéki homályba. A házasság, persze, maga is önkifejezés, csak nehogy kiderüljün, hogy a művészet, az írás nálam nem más, mint a szexuális vágyaim szublimátuma, amely azonnal elapad, mihelyt férjhez megyek. Bárcsak rátalálhatnék... a férfira, intelligens, de egyúttal jóképű és vonzó is. Ha én nyújthatom ezt a kombinációt, miért ne váhatnám el ugyanezt egy férfitól?..."

Több szempontból is megfogott ez a részlet. Az első, amit mond: "kiirtalak magamból, mert nem bírom elviselni, hogy múló ábránd legyek..." Mintha egyszerűen többre tartaná magát annál, hogy egy "valaki" csak úgy eljátszadozzon vele, tisztában lenne saját szépségével és értékével. Ugyanez olvasható ki belőle az idézet végén: "Ha én nyújthatom ezt a kombinációt, miért ne váhatnám el ugyanezt egy férfitól?...". Itt világosan kimondja, miután felsorolja egy egyelőre még nem létező férfi jótulajdonságait, mintegy átvetíti magára ezeket, sőt, mintha az egész felsorolás önmagából indult volna ki. Igen Sylvia tisztában volt saját adottságaival, mint külső, mind belső szempontból. Abban viszont már korábban sem volt biztos, hogy mások is látják ezt, hogy ugyanannak látják, ami ő valójában. És ez a legszörnyűbb az egészben, hogy nem annak látták, aki valójában volt. Ez legalább olyan rossz, mintha saját magát nem fogadná el.
A másik gondolat, ami nagyon megtetszett: "Mielőtt a testemet adom, a gondolataimat, az agyamat, az álmaimat kell adnom. Neked pedig ezek egyikéből sem jutott". Ennél jobban számomra még senki sem fogalmazta meg, hogy miért is fontos türelmesen kivárni a nagy Ő-t, és azzal élni át az első szexuális élményt, és egyáltalán csak olyannak szeretkezni, akit valóban szeretünk. Tökéletesen érzékelteti, hogy a test önmagában "csak" egy test, érzelmek nélkül, ahhoz, hogy érezzük mi árad belőle, ahhoz ismerni kell a másik gondolatait, álmait, vágyait...
És meg utolsó mondata: "Ha nem gondokoznék, sokkal boldogabb volnék..." Ezt csak úgy leírtam még egyszer, annyira tetszett, nem fűzök hozzá semmit...