Most sikerült végigolvasnom a topicot (bár nem hosszú...), és hadd szögezzem le az elején, hogy nekünk is... (kell)
Az elsőnél tartunk (holnapután lesz a lány három hónapos), és ő is bizonytalan helyzetbe született. Feleségem nem magyar állampolgár, intézzük a papírjait, de nagyon lassan megy, sem gyest, sem anyasági támogatást nem kapunk emiatt... Albérletben lakunk, szülők mindkét részről nagyon messze laknak, nagyon keveset tudnak segíteni. Fizetés csak a következőig elég, félrerakni nem igen tudunk, bár azért amire szükségünk van, meg tudjuk venni.
Nagyon sokan nem vállalták volna el ilyen körülmények között a gyereket, vagy sokáig dilemmáztak volna. Nálunk fel sem merült ez, örültünk, hogy jön (bár kicsit későbbre szerettük volna), és mindketten nagyon sokat foglalkoztunk/foglalkozunk vele kezdetektől fogva (már az anyaméhben is). Habár keveset tudok vele lenni, azért igyekszem minél jobban kivenni a részem a vele való foglalkozásból és a házimunkákból is - szerintem ez is mindkét ember feladata - és nem azért csinálom, mert kötelező lenne, hanem mert szeretem a feleségem, és szeretném megkönnyíteni az ő dolgát is, segíteni neki, amit lehet.
Amit már most három hónap után tudok, hogy nincs nagyobb boldogság az életemben, mint amikor a lányom rámnevet és jókat "beszélgetünk" egymással. És azt hiszem, ez így lesz a második, a harmadik, a sokadik gyerekkel is. Mert többet is szeretnénk - bár nem határoztuk meg, mennyit...
Hiszek benne, hogy ha valóban igyekszünk, és mindent beleadunk mi ketten, akkor sikerül olyan szeretetteljes környezetet biztosítani majd a gyermekeinknek, ahol nem a pénz, az anyagi dolgok jelentik a boldogságot, hanem a család, a testvérek, az egységünk. A szeretet. Persze a pénz is fontos valamennyire, de azt hiszem az alapvető anyagi hátteret meg tudjuk teremteni, hogy ne kelljen nélkülözni, a többin meg szeretettel, kreativitással, jó barátokkal túl lehet lépni.
Nekem/nekünk ez sokkal többet jelent. Persze jó lenne sokat utazni, érdekes helyeket, országokat, embereket látni, sok mindent megvenni. De amikor irigykedni kezdenék azokra, akik ezt megtehetik, akkor elég a lányomra gondolni (és a leendő testvéreire), és máris tudom, hogy ez az, ami igazán örömet jelent az életben.
Szerintem ez az egyik legfőbb oka, miért kell a sok gyerek. Azért, mert szeretetet adni és szeretetet kapni jó. A legjobb. És a szeretet bölcsője elsősorban a család. És ha a gyerekeimnek sikerül ezt megtanítani, vagyis inkább a saját életünkkel megmutatni, akkor nem fogok aggódni miattuk, a jövőjük miatt, mert akkor ők is meg tudnak majd élni, és ők is boldog családban fognak élni.

Ez az én véleményem.