Azért kérdeztem ezt a kedvenc jelenetet (nem is jó ez a kifejezés, na mindegy), mert az előbb hirtelen beugrott egy kép a könyvből. Pedig tök régen olvastam, tényleg. Az jutott eszembe, amikor Esther otthon marad nyárra, ugye, és kuporog a szobában... és a redőny vagy mi nyílásain keresztül bámul kifelé az utcára (talán a földön fekszik közben, vagy ül?), -- egy sokgyerekes anyát néz, aki vonszolja magával a gyerekeket, és olyan rózsaszín az egész. Így emlékszem. Rózsaszínben vannak, meg világoskékben, a nyári utcán, Esther pedig a besötétített szobában, ahol látni lehet, ahogy a por szállingózik a levegőben. Ez a kép jelent meg most nagyon erősen, de lehet, hogy a felézt én képzelem hozzá.

Ja igen, a szüzesség-elvesztéses rész se rossz: "millióból egy". A véres törölközők meg az összefércelés a végén.

Aha, szóval az útikalauz tulajdonképpen egy ötkötetes trilógia... Értem. Ez egyre jobb:)