kshields: Örülök, hogy ránk akadtál, várom további jelentkezésedet, nagy öröm, ha nem csak "érdeklődők", hanem egy igazi Plath rajongó is megtiszteli a topicot.
[Mindazonáltal szívesen látjuk az érdeklődőket: belőlük lehetnek a "rajongók" :)]

"River te gaz, megelőztél" - ugye ez megbocsátható? :))

Napokban jöttem rá, hogy Sylviát nem tudok mindig olvasni - akárhogy is szeretném... Illetve persze tudok, csak néha semmi értelme, mert nem fogom fel, amit ír... Kell hozzá egy bizonyos lelki állapot - ami néha van, néha nincs. Amikor greenwood-tól megkaptam a Naplók-at, valami ilyesmit mondott: Nem kell rögtön nekikezdeni, és gyorsanvégigolvasni, én sem tudtam, csak amikor olyan hangulatban vagyok... Akkor elkezdtem olvasni, és nem értettem, hogy miért mondta. Több mint fél éve kaptam a könyvet, azóta a felénél tartok... És nem azért, mert nem érdekel, hanem van, amikor a kezembe veszem, és nem azt érzem az olvasásakor, amit máskor néha igen. És akkor érzem, hogy most nem szabad tovább olvasnom. Majd... akkor.
Néha csodálkozom, amikor greenwood elmondja, hogy 18 évesen szeretett bele a verseibe... Én akkor biztos nem tudtam volna. De persze mindenki más. Ő, ha igazán jól akarnék fogalmazni azt mondanám: egy Sylvia Plath reinkarnáció - költő véna nélkül (sajnos:)...