Kedves starquake!
A "hozzászokni" nagy eséllyel közönyt vonna maga után. Nyilt, és bizakodó vagyok az emberek felé. Mély empátiával "megélem" mások örömét, bánatát is. Nehezen viselem az egyre inkább eluralkodó lelki sivatagosodást, ahol szinte szégyen érzésekről beszélni, főképp kimutatni azokat. Megdöbbenve tapasztalom a ma már irodalmi művekben, újságokban, filmekben, színdarabokban, elhatalmasodó durva nyelvezetet, erőszakot, érzelemnélküliséget. Ezek után nem csoda, ha úgy tűnik nem az ideálok korszakát éljük, sőt említését is komikusnak tartják. És én mégis ragaszkodom az ideáljaimhoz, azok adják életem ízét, zamatát. Örülök, hogy nem tagadod létjogosultságukat, az életet szépítő szerepüket. Igen az elért ideál a beteljesülés feletti örömet (nehéz megőrizni fényét),mig az el nem ért az öszönzést nyújtja annak elérésére.

üdv klia