Hello,
hazaertem, nincs nagyon mar kedvem irogatni, ezert belinkelem a HIXes hozzaszolasom:

Hello Autosok,

veget ert hagyomanyos evi benzinpufogtatos akciom.
Akit nem erdekel, nyomjon par kover PgDn-t, nem leszek rovid.

Jun 15-en 6:00-kor indultam dallamos nevu Autommal, baratnommel
es tele 380 liternyi csomaggal. Egy ora mulva atleptem a szlovak-osztrak
hatart suru irgumburgumozas kozepette, mert kifolyott a kave :-)
Eisenstadton keresztul gond nelkul fellottem magam az A2-s palyara,
igy pillanatokon belul mar Graz elott faltam a sult csirket. A parkolok
nagyon szepen rendben vannak tartva, sehol egy eldobott szemet vagy
koszos klotyo. Graz utan parszor vegsebesseg meres kovetkezett,
a 210-et csak nem tudtam kicsavarni az autobol, igy szemre 205-207
km/h kozt lehetett a mutato. Az A2-n nagyon korrekt mindenki,
egyetlen incidens sem tortent, nem ugralnak ki, nem versenyznek, nem
szemetkednek. Klagenfurt varosa nem lesz a kedvencen soha, egesz
varost bejartam 3x, mire megtalaltam a szloven hatar fele vezeto utat.
Azert valasztottam ezt az utat, mert a kollegam egyszer veletlenul erre
tevedt, es ova intett, nehogy arra menjek, mert 15%-os emelkedok es
egyeb finomsagok vannak arra. Az atkelo eszmeletlen szep, a 15%-os
emelkedo tenyleg finom, egesz uton visszakettes - gazfroccs - satu,
mindkettonk arcan vigyor. Ismet csak az autom dicsertem, hat ezt az,
amiert megerte kiadni azt a rakas penzt. Szlovenia arrol hires az
utazo katalogusokban, hogy a sebesseg tullepeseert akar 45000 Ft is
lehet a buntetes, igy peldasan, eloirt+10 km/h-val megindultam
Ljubjana fele. Nemsokara autopalyara ertem, ahol potom 3 markaert
tovabbengedtek. A rendoroktol valo felelmem picit elparolgott, igy a
sztradan tartottam a 150-es tempot. Mindenki korrekt volt, minden ugy
mukodott, ahogy a nagy konyvben meg van irva. Ljubjanaba nem mentem
be, meg 3+4 marka elleben 14:00 orakor leparkoltam Trieszt kikotojeben
5000 lira/2 ora elleneben. A hataron nagyon csodalkoztam, mindenhol
kedvesen neztek a szlovak utlevelunkre, a csomagtartot csak az osztrak-
szloven hataron neztek meg (1 pillantas), mashol csak intettek, hogy menj.
Triesztben a forgalom verbeli olaszos, a kikotonel vezeto 2x2 savos uton
3+3 auto + 2-3 motoros gond nelkul elfert. A trieszti ember nem gyalogol,
ott ami benzin elleneben elindul, az ott van az utcan. Rengeteg auto, es
mino gyermeki orom - minden 3. auto Alfa :)) Eleg hamar megszoktam a
tolakodo stilust, 20 km utan mar en voltam a legpofatlanabb, de senki nem
tort ossze, mindenki mosolygott, integetett vidaman, nagyon jol ereztem
magam az enyhe kaosz es a 35 fokos meleg ellenere. Egy nagy seta utan
megkerestuk Miramare kastelyat, ami kulon muveszet volt, mert biza
egy budos tabla nem mutatta, hogy hol lehet. Ehhez kapcsolodik a foutcan
valo megfordulasom is, minek kovetkezteben 2 percre leblokkoltam fel
Trieszt forgalmat, de hat ha en fordulni akarok... Ennel huzosabb csak az
volt, mikor Triesztet el szerettem volna hagyni. Szivemhez nott a varos,
de mar ideje volt menni. Csakhogy minden ut Velencebe vezet. Indulok
balra - Venecia. Indulok jobbra, fel, le, minden tablan Venezia. Megallitom
a taxist, aki mutatja, hogy arra menjek, ahonnan jottem. Mondom neki,
hogy ott azt irjak Venecia. Jot rohog, es azt mondja, nyugodtam menjek,
3 km utan elagazas. Ahaaaa. Par pillanat mulva mar Szloveniaban
kukkolok egy 1.3-as Kadett, bolognai rendszammal, megy, mint az allat
a kanyarokban. Nosza utana. Ovatosan, mert baratno allergias a kanyarban
nyerito gumikra. Lassan kitapasztalom, hogy a tilto tablak 60 felett
mind kamuk, ezeknel a +30 km/h nem gond. Az 50-es tablara erdemes
figyelni, ott vagy hajtu jon vagy egyeb brutalitas. Eszre sem veszem es
mar a hataror integet, hogy masszak mar, nem erdekli az utlevelem.
Megerkeztem Horvatorszagba. Rijeka egy kopes, buzi egy varos. A gyalogos
az ur, az autosok mind tokolnek, alig masznak a 3 savban. Ekkor mar
gondolkodtam, hogy de jo lenne egy kis kave, Alfa ide vagy oda, kezdek
faradni. Mento otlet: aludjunk par orat egy benzinkuton. Mobilis klotyo
undorito, kaja 0 valasztek, kavetol elment a kedvem. Kamionok tul
hangosak, nem alszunk. Ejjel 1 ora, mar tenyleg lezarodik a szemem.
Utanam van 890 km es egy varosnezes. A szerpentin visszakettes-
gazfroccse mar reg nem erdekel, amugy is megeloztem mindenkit, meg
mar kezd unalmas lenni ez az egesz igy 19 ora utan. Aludni akarok!
Elso hegyi parkoloba leallok, mar horkolnek is, mikor rajovok, hogy felek.
Rossz erzesem fokozza, hogy egy oreg zsiga fekez le mogottem. Uldozesi
maniam fojtogat, gyerunk innen. A fel ora csukott szemes merenges
viszont segitett, 50-60-as tempoban meg kepes vagyok 80 km-t megtenni
3 ora elott par perccel begurulok egy panzio parkolojaba es mar alszok is.
Ekkor mar valoban ereztem, hogy kockaztatok, ha tovabb megyek, bar
meg egy szazast gond nelkul elmentem volna.... 5:00-kor arra ebredtem,
hogy kialudtam magam, friss vagyok, mint egy nyuszi. Sietsegre nem volt
ok, igy szep lassan megreggeliztunk, es elindultunk. Tekergettem picit a
kormanyt es maris Zadar felturt kulvarosaban voltam. Termeszetesen a
Sibenik fele vezeto ut volt leginkabb felturva, illetve le volt zarva. Kinn a
nyil, kerulo ut. A nyil utan keresztezodes, de tovabbi tabla sehol. Egye fene,
sorra kiprobaltam mind a 4 utat, de mind a 4 eszakra vezetett, en meg
delnek akartam menni. Most mi legyen? Maradt a paraszti logika - nezzuk,
hogy van a part es hagyjuk a tablakat a fenebe. Bemasztam a varoskozpontba,
megneztem, hogyan vezet a part, versenyeztem egy jot egy nemet Focussal
(a marha az ut vegen behajtott valami maganhaz udvarara, mert nem tudott
megallni, de neki lett igaza, nem tudtam leterni, legyen boldog vele...). Onnan
mar nem volt gond es nemsokara mar a Vranske-i to partjan kajalgattam.
Onnan mar csak tenyleg egy paraszthajszal Split, ahonnan meg egy kopes
Makarska, ahonnan 5 perc Podgora. 13:52-kor, 1299 km es 32 ora utan
leparkoltam a hotel Meditteran elott.
18-an eltunt a nap, ugy dontottunk, turazunk egyet, ha mar furodni nem
lehet. Horvatorszagbol mar eleget lattunk, irany Bosznia. Delnek indultunk,
majd Mali Prolognal gond nelkul atjutottunk a BH-ba. A katolikusok hires
zarandokhelye, Medugorje megmaszasa utan Mostar volt a cel, hogy
elborzadjunk egy kicsit az emberi kegyetlenseg muremeke lattan. A
bolhapiacon aszerint aruljak a toltenyhuvelyt, hogy horvatot, albant vagy
szerbet, bosnyakot oltek-e vele. Nem is maradtunk sokaig, Vinjani
Gornji-nal visszamentunk HO-ba. (Egyebkent BH-ban vannak
szvsz a legszebb nok a vilagon, allitom nincs parjuk sehol. Ami meg erdekes,
hogy minden 2. auto Mercedes. Volt olyan, hogy 10 parkolo autobol 8 Merci
volt. Ezen kivul sok a Golf 1-2, ujak kozul a Golf 4, BMW, Audi. A horvatoknal
inkabb a Renault 4 dominal, a rendorok Golf 4-el jarnak. A turistak kozul
foleg a csehek dominalnak, aztan a nemetek, szlovakok, magyarok,
lengyelek, de lattam dan autot is.) A visszaut sok atkozodasbol
allt, 50 km-en keresztul egy rakas falun atmentunk ugy, hogy sehol egy
tabla, fogalmunk sem volt, hol jarunk, megtalaltuk viszont a Voros es Kek
tavat, amely eszmeletlen gyonyoru es addig nem is hallottunk rola.
293 km-es mini kirandulasunk vegen elhataroztunk, hogy masnap is
turazunk. Az ido bennunket igazolt, igy el is indultunk a Biokovo hegyseg
legmagasabb csucsara - Svati Jure 1762 m - 15 kuna elleneben 25 km-es
uton autoval mehettunk a csucsra. Termeszetesen egy savocska vezet fel,
igy az utikonyv csak profiknak ajanlja ezt az utat. Volt is gond boven,
1700 meter magasan tokig kodbe burkolva (5 metert nem lehetett latni)
60-70 metereket tolatni a szerpentinen, hogy elferjenek a szembol jovok...
Jo kis buli volt, sajnos a kod (felhok) miatt csak 1500 m-es magassagban
volt erdemes fotozni. A 3. rossz napot Dubrovnik meglatogatasara aldoztuk,
ami ismet BH-n keresztul vezet, ok is kaptak Neum kornyeken egy kis
partszakaszt, ne maradjanak tenger nelkul. Itt erdemes tankolni, sokkal
olcsobb, mint a horvat benzin, en persze tele tankkal jartam arra :o))
A Podgora-Dubrovnik tavolsag 165 km, az en tempommal kerek 2 ora,
busszal 2,5-3 ora egy megalloval. A bosnyak szakaszig egyetlen egyenes
szakasz van csak, ahol ugyesen kiszurtam a sebesseget mero rendoroket,
igy folytatodott a buntetlen szaguldozas. Dubrovnik teljesen tele volt,
csak fizetett parkoloban tudtam megallni (3 hely volt ott is csak...), ami
6 orara 30 kunat jelentett. A kovetkezo 1 het szuper napos volt, igy autos
elmenyem nem sok volt.
25-en 11:00-kor indultunk haza, eleg furcsa modon terveztem be az utat.
Fogtam a terkepet, es Podgorat osszekotottem egyenes vonallal Karlovac
varosaval. Az utvonalat kijegyzeteltem a kormanyra ragasztottam es
indult a rally. Nagyon jo dontes volt, hosszu egyenes szakaszokon, jo
minosegu aszfalton, teljesen egyedul autoztam 140-150-es tempoval
olyan utakon, amit a terkep csak apro sarga vonallal jelolt. Plitvice
kornyeken mar egesz jol besurusodott a forgalom, itt egy kis gondom is
akadt - termeszetesen egy nemettel. Kb. 60 km-en at mentem mogotte
jocskan lemaradva, neztuk a felegetett, lerombolt hazakat, nem siettunk,
igy megfelelt az o 70-80-as tempoja. Aztan meguntam a dolgot es az egyik
emelkedon nyomtam egy koveret, o is ralepett. 130-ig nyorsult a 323-al,
nem akart beengedni, mikor szembol megjelent egy Audi. Ekkor mar
atleptem a 150-es sebesseget, az Audi meg lassitott, igy megeloztem a
szemet dojcsot, csak a zagrabi Audis intelligenciaja fogott vissza, hogy
ne nyomjam ki a szemet szemet... Na mindegy, ilyen tajakon nem illik
duhongeni, amugy sem volt veszelyes a dolog. A tavaknal fel orat alltunk,
majd elindultunk Karlovacba. Innen 15 kuna elleneben sztradan mehettunk
Zagrabig, amit 180-as tempoval par perc alatt abszolvaltam is. Innen
Varazdin fele vettuk az iranyt, az autopalyan ujabb 10 + 10 kuna elleneben
19:20-kor megerkeztunk a letenyei atkelore. Ami erdekes, hogy az auto-
palyan majdnem 100 km-t mentem ugy, hogy nem talalkoztam autoval....
Letenyet inkabb hagyjuk, egy utolso lepusztult atkelo hatalmas godrokkel,
de gyorsan atengedtek. Tiszta elvezet volt, mikor az egyik savban kamionok
parkoltak, az en savomban meg 10 m-el elottem kibukkant egy szemben
jovo kamion. A baratnom meg 15 perc utan sem tudott rendesen beszelni...
Zalaegerszeg fele vettuk az iranyt, a varosban az utak rettenetesek, de
a naplementeben egesz jo volt a jegenyekkel ovezett egyenes utakon menni.
A sebesseghatart igyekeztem 100-110 kozt tartani. A 8-as utra terve rank
esteledett, majd Veszprem elott a 83-ra terve majdnem elutottem egy
frilajfos Fordot es egy oziket, igy a tempo 100-ra esett vissza. Egy kimond-
hatatlan nevu faluban olyan 150-el megelozott egy Audi, olyan gyorsan
ment, hogy a szele felgyorsitott 80-ra :)) Vamosszabadinal atleptem a
magyar-szlovak hatart, 23:30-kor hazaertem.
Az egesz ut 2962 km-re sikerult a tervezett 2000 helyett, 213,16 liter
benzin fogyasztottunk el, ebbol 44,8 liter szloven 98-as, a tobbi 95-os.
Az atlagfogyasztas 7,196 liter / 100 km. A szloven 98-at azert hangsulyoz-
tam ki, mert akkor a fogyasztas 6,72 atlagra jott ki!
A turanak koszonhetoen 7 honap utan mehetek is a 20000-es ellenorzesre.
Az ut soran annyi bogar es lepke lelte automon a halalat, hogy 2 meteres
tavolsagrol nem lehetett megmondani, van-e az auton kodlampa :)))

Nagyon roviden ez minden

Csaba
AR 146

----------------

a mult szombattol mindennek felment az ara 30-50%-al. Horvatorszag csodalatos, de Egyiptommal hasonlitva baromi draga. A Forma 1 alatt 3 kolat ittam majd 1200 Ft-ert. A kaja nagyon egyhangu volt, ugyanaz a cevabcici hus korbe korbe, csak egyszer golyokent, hurkakent, ... koretet sem tudnak kesziteni, gyakran adnak pommes frits-et (fuujj). Zoldseggel, gyumolccsel sporolnak kemenyen. A fagyijuk nagyszeru, 1 gomboc 3 KN, de akkora, mint 3 itteni gomboc. A kedvencem a Monika Lewinsky volt. Apartmant legolcsobban 16 DM / fo / ej aron sikerult szereznem konyha nelkul, amugy 20 DM / fo / ej aron vannak (Podgora). Hirtelen ez minden...