jaj, igen greenwood, azt hiszem te írtad azt, hogy ilyen kifejezetten női író a sylvia, és tényleg. pontos ez az, ami olyan jó a verseiben, hogy olyan finomak, olyan puhák, tudod.. hogy még a legdurvább képeket is puhán festi le, talán így még jobban is fáj.
és példéul ez a kövér aranyórás is, hogy nekem annyira bejönnek az ilyen sorok, tudjátok, ezeket mondjuk tipikusan mindig amerikai lírásoknál látni, withman, meg eliott is olyan gyönyörűen fogalmaz, persze más... tudom. sylvia-ban pont az a gyönyörű, hogy amiért tud nőként írni, azért annyira őszinte. hogyha elolvassa egy nő, akkor megérti rögtön, megérzi. csudálatos.